Fotó: Simó Márton
Ezt a címet adták, s egyáltalán nem véletlenül, annak a könyvnek, amely írott és fényképezett dokumentumokban, képben és írásban számol be Homoródalmás múltjáról és jelenéről.
2013. szeptember 01., 19:152013. szeptember 01., 19:15
2013. szeptember 01., 20:052013. szeptember 01., 20:05
Ez az igényes kötet Homoródalmás község önkormányzata, Hargita Megye Tanácsa és a helyi közbirtokosság támogatásával jelent meg. Az idei Homoródalmási Barlangfesztivált a sokoldalú programkínálat mellett ez a kiadvány tette még inkább emlékezetessé. A szüreti bál, a testvértelepülések küldöttségei által bemutatott műsorok és a Karácsony-gátjához való hagyományos „hátravonulás” valódi fesztiválhangulatot adott a szép ünnepségsorozatnak.
A könyv bemutatójára az idei falunapok, azaz a Barlangfesztivál keretében került sor szombaton déli egy órától, a zsúfolásig megtelt Szabó Gyula Művelődési Házban. Ez a telt ház körülbelül négyszáz főt jelent. A kiadvány szövegének és fotóanyagának gondozását a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai – P. Buzogány Árpád és Ádám Gyula – végezték, a kivitelezést pedig a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó. A kötet szerzői elmondták, hogy eredetileg a község életét négy évszakon át bemutató albumot szerettek volna megjelentetni, amelyben túlsúlyban lettek volna a fotográfiák, s a kísérőszöveg csak másodlagos lett volna.
Mihály János történész, a székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa – aki lövétei születésű, és évtizedek óta foglalkozik a két Homoród mentén lévő települések történetével – több értékes munkát is publikált a témában, azonban olyan fontos vonatkozó adalékokat tudott, hogy azokat mindenképp egy ilyen nagylélegzetű kötetben szerette volna viszontlátni. Kutatásai az 1333-as pápai adószedők által készített feljegyzésektől az 1900. esztendőig terjedtek. Oláh Sándor helytörténész, kultúrantropológus, ugyancsak többkötetes szerző, a csíkszeredai KAM munkatársa pedig az oral history segítségével szülőfaluja elmúlt évszázadának kiváló ismerője.
Egymás mellé helyezve a két anyagot, mintegy kétszáz oldalon tették közzé a dokumentumokat és a visszaemlékező írásokat, interjútöredékeket, a fényképfelvételek pedig mindössze ötven oldalon vallanak a község közelmúltjáról. A szerzők nagy erénye, hogy korabeli dokumentumok rendelkezésre álló fotómásolatait, illetve az elmúlt évszázadhoz tartozó fényképeket is használtak az eltűnt idő „illusztrálására”. Ez a könyv akár mintául is szolgálhat arra, miképp lehet és kell egy kiadványt a helyiek és az idelátogatók számára úgy elkészíteni, hogy annak a jelen keretein túl, akár hosszú évtizedeken, évszázadokon át fennmaradó és megszólaló, érvényes üzenete legyen. Hogy lássák, itt voltunk, ilyenek voltunk, idetartoztunk ehhez a földhöz.
A Barlangfesztivál a hagyományok szerint háromnapos, pénteken nemzetközi minifoci-bajnoksággal indított, női és férfi kézilabdatorna volt, amelyet este Groowehouse-koncert (Magyarország) és utcabál követett. Szombat délelőtt kilenctől a helyi fúvószenekar járta körbe a falut, hogy ünnepre invitálja a polgárokat. Tizenegy órától ünnepi istentiszteletet tartottak, amelyen megjelentek a testvértelepülések – három magyarországi község, Magyaralmás, Géberjén és Tokod – képviselői, illetve a Komádiból érkező Körös-Körül Néptánccsoport tagjai, akik harmadik alkalommal tisztelték meg látogatásukkal a települést.
„Az is elképzelhető, hogy ebből a művelődési kapcsolatból a későbbiekben önkormányzati szinten is testvérkapcsolat lesz” – vélekedett Homoródalmás polgármestere. Az istentisztelet után a kultúrház kertjében fellépett a Csizmahíja nevű tokodi néptánccsoport és a helyi általános iskola táncosai. Az említett könyvbemutató után Sorbán Enikő Felültem a széles világ lovára című CD-jét mutatták be, majd Csiki Szidónia Detalion – Részletek című kiállítását láthatták az érdeklődők. Mindkét művész homoródalmási származású, és erős szálakkal kötődik a településhez. Délután barátságos futballmérkőzésre került sor – amelyen a csapat edzője és mindenese, Sorbán Vencel szerint „csak” 4–0-ra kaptak ki az almásiak az ISK Csíkszeredától –, este kilenctől pedig a helyi csőszök szervezésében került sor a hagyományos szüreti bálra.
A harmadik nap, a vasárnap a tulajdonképpeni Barlangfesztivál maga, hiszen a falu apraja-nagyja kivonul Karácsony-gátjához, ahol a szabadtéri mulatságnak és az együttlétnek szentelik az időt. Itt ismét fellépett a Csizmahíja Néptáncegyüttes, a helyi és az oklándi fúvószenekar, népdalokat Sorbán Enikő énekelt, majd ismét előadták a csőszök táncát és a Körös-Körül programját. Egész nap turistacsoportok látogathatták a cseppkőbarlangot. Rigó Mihály polgármester elmondta, hogy a hivatalos vendégek száma 70 fő, mintegy 110-en visszatérő látogatók, akik családoknál laknak.
„Ezidáig igyekeztünk olyan barlangfesztiválokat szervezni, hogy abba mindent belezsúfoljunk, hogy megmutatkozhassunk a világnak – mondta Rigó Mihály polgármester –, mára azonban már jelentkezett a túlkínálat, zsúfoltak a rendezvényeink. Vannak olyan részei a programnak, például a szüreti bál, amelyeket a későbbiekben ki kell emelnünk ebből a rendezvénysorozatból. Sikerült feljavíttatnunk a földutat egészen a szurdokig. Jó minőségű makadámút vezet a lejáratig, maguk az ösvények is olyan állapotban vannak, pallókkal, biztonsági kötelekkel ellátva, hogy gyakorlatilag bárki megközelítheti ezt az objektumot, életkortól és testalkattól függetlenül. Az utat azért építtettük, hogy azt használják is, hogy jöjjenek ide a turisták. Pillanatnyilag az a gondunk, hogy van ugyan turisztikai információs irodánk, de még nincs benne alkalmazott, aki folyamatosan dolgozna. Reméljük, hogy erre a posztra hamarosan megérkezik a jóváhagyás. A faluban is szükség van szakemberre, és kint a területen is, ahol irányítani kell a látogatókat, s megelőzni, megakadályozni a természetrongálást és a szennyezést. A későbbiekben ide kemping kell, tisztálkodási lehetőséggel és különböző szintű vendéglátóhelyekkel. Szép hagyomány ez az ünnepség, de úgy látszik, hogy kinőttük a helyet. Megoldást kell találnunk a gépkocsik elhelyezésére is. A fejlődés olyan kihívásokkal jelentkezik, amelyek a hétköznapokban majd a helyes továbblépésre kényszerítenek. Nagy álmom, s úgy hiszem, mindannyiunk vágya, akik itt élünk, hogy fejlett és komoly infrastruktúrával rendelkező idegenforgalmi kínálat legyen, amely minden évszakban vonzóvá és izgalmassá teszi Homoródalmást és környékét.”
szóljon hozzá!