Lerótták adósságukat a homoródszentpáliak

A László Gyula Közművelődési Egyesület, a helyi unitárius egyházközség és a Radicza Közbirtokosság vasárnap 10 órakor falutáblát avatott, majd a parókia gyülekezeti termében fogadták a vendégeket. 11 órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet, amelyen a helyi lelkész, Tódor Csaba szolgált és prédikált, ezt követően sor került az egyházi épületek – a templom, a játszótér, a papi lakás – a tornaterem és az iskola által körbezárt tér névadó ünnepségére. Ez a közterület mostantól kezdve a Szentpállal testvértelepülési kapcsolatokat ápoló Zsámbék (Pest megye) tiszteletére a Zsámbék tér nevet viseli. A fennálló kapcsolatra emlékeztetően Csenger-Zalán Zsolt, zsámbéki polgármester, az önkéntes tűzoltóegylet vezetője és még néhányan a küldöttség tagjai közül elültették az általuk hozott fenyőfát, hogy az időben növekedvén és terebélyesedvén emlékeztessen majd a testvéri viszonyra. Sor került az emlékkopjafa megkoszorúzására, majd a vendégek és az ünneplő helyiek átvonultak az egykori Népházhoz, amely ezt követően immár az Ürmösi József Művelődési Háza nevet viseli. Balázsi Dénes nyugalmazott tanár, néprajzkutató múltat idéző, sok apró tartalomra és lényeges vonatkozásra is kitérő köszöntőbeszéde után leleplezték az új névtáblát, majd Hátszegi László fotókiállítását lehetett megtekinteni. A művelődési házban fellépett a helyi iskola Csillagvirág nevű tánccsoportja és a vegyeskórus, amely mostantól néhai Pálffy Ákos tanító, iskolaigazgató és énekvezér emlékét ápolva, a régi pedagógusok útmutatásai szellemében igyekszik majd szolgálni a közművelődést. A művelődési házban Simó Sándor, az Udvarhelyszéki Unitárius Egyházkör esperese köszöntötte a jelenlevőket.

Forrai Tibor iskolaigazgató rövid beszédében arra utalt, hogy ez a régi adósság egy része 1989 decemberében „keletkezett”, amikor megjelentek a zsámbéki barátok, akkor még csak az Erdélyi Baráti Kör Egyesület képviseletében – a testvértelepülési szándéknyilatkozat megfogalmazására és aláírására jóval később került sor –, de nem lehet elfelejteni azt a gépkocsioszlopot, amely akkor minden szükségessel ellátta a hiánygazdaságból szabaduló szentpáliakat. A huszonkét esztendő alatt rengeteg alkalom volt mindkét részről a kapcsolatépítésre, igen sok közös program valósult meg, a Zsámbék tér névadása is adósság, hiszen Zsámbékon már régóta létezik Nagy-Homoród utca.

Az adósságot azonban nem lehet egy nap alatt megadni. „Ebben a gyülekezetben úgy látszik, hogy sokan tudják, hogy hol a helyük és mi a tennivalójuk a közös célokért” – hallottuk Tódor Csaba lelkész szavait, s immár biztos, hogy ez a többszintű együttműködés az összhangnak köszönhető, amely az önkormányzat, a civil szervezetek és az egyház közt fennáll. Másképp nem lehet és nem is nem is érdemes dolgozni, hiszen csak így lehet a régi elmaradásokat „törleszteni” és továbblépni a jövőbe. Ürmösi József (1879–1953) emberi példája követhető: ő nemcsak lelkésze volt a gyülekezetnek, hanem a közösség gazdasági kovásza is, hiszen szorgalmazta a termelői és fogyasztási szövetkezet létrehozását, korszerű mezőgazdasági módszereket honosítva meg „szászokká” változtatta a homoródszentpáliakat, akik kiválóan kihasználták a természeti adottságokat, s a hátrányukat előnyre változtatták. A néhai lelkészről és gazdasági szakemberről elnevezett Művelődési Ház, a Népház éppen százéves, úgy látszik, hogy lendület mozgolódik benne és körülötte most is, új civil és gazdasági kurázsi, amely a másfajta kezdeményezésekkel együtt a hely javát szolgálja majd az elkövetkező időkben.