Ismét lesz hajnalozás Énlakán

Régebben, mondja Dancs Alpár, aki valaha maga is eljárt hajnalozni, a fiatalok három csoportban indultak el éjfélkor. „Voltak a kicsik, akiket a szüleik kísértek el, a középső csoportot a konfirmáltak alkották, aztán voltak a nagyok, azaz a katonaságot végzett vénlegények. A kis csoportot kis zenészeknek hívták, hiszen zenekar kísérte őket, de a legények és a vénlegények is zenekarral mentek. Virágvasárnapján eljárták, hogy hány lány van a faluban, engedélyt kértek, hogy elmehessenek éjjel hozzájuk locsolni.

Azért kezdődött éjfélkor az indulás, hogy a reggeli kilencórás misére elérjenek a legények. Két húsvéti vers hangzott el ilyenkor, egy köszöntő- és egy búcsúzóvers. A többiek kint megvárták azt a legényt, aki éppen soros volt a versmondásban. Mindig az a személy mondta a verset, aki éppen friss volt a csapatban vagy aki éppen kinőtt, búcsúzott. Kint a zenészek húzták a talpalávalót, táncoltak is, s én még emlékszem arra, amikor petárdákat durrogtattak. A fiúk szegfűt vittek a lányoknak, akik a húsvéti bálban, amit sajnos már nem tartanak meg, ki kellett tűzniük a mellükre. A fiúknak pedig meg kellett táncoltatniuk a kiválasztott lányt” – meséli Alpár.

A hagyomány szerint húsvét első napján, azaz locsoláskor virradóra járták a falut, de mivel sokan városról érkeztek haza, és hétfőn már nem tartózkodtak a településen, ezért a hagyományt megszakítva vasárnap virradóra hajnaloznak. „Ma már csak egy csoport van, a kicsik, csupán ők járják a falut.” Az énlaki különleges és egyedi hagyománykörhöz tartozik az is, amikor a fiúk a lányoknak a Firtoson található papucsvirágot adtak ajándékba, amelyet a lányok pünkösdkor templomba menet kitűztek a ruhájukra. Az a lány, aki nem kapott virágot, szégyenében nem is ment el a templomba.

A fiúk hajnalozáskor vittek magukkal egy nagyobb korondi korsót, a pipét, és ebbe gyűjtötték a lányos házaknál ajándékba kapott pálinkát. Húsvéttól május elsejéig jól összeért az a sokféle pálinka, amelyet kint a zöldben megittak a fiatalok, de másnap nagyon fájt a fejük tőle. A Húsvéti hajnalozás és locsolóversek címmel írt könyvet egyebek közt az énlaki hagyományokról a korondi Szőcs Lajos. Ekképp ír a könyvben: „A locsolóverseknek régen több funkciójuk is volt. A beköszöntőversek például azt a célt szolgálták, hogy a locsolók kimutassák a ház lakói iránti tiszteletüket. Ezért gyakran kezdődtek tiszteletadással.

Emellett a fiatal lányok szépségére is áldást kértek, a ház minden lakójának jó egészséget, gazdagságot kívántak. A beköszöntőverset általában a többi részvevő nevében is mondták, és a házigazda válaszától függött, hogy megvendégelik-e a locsolókat. A húsvéti locsolóversek régen is a tréfás, világi versek közé tartoztak, egyszerre kértek vele adományt, köszöntötték az ünnepet és a ház népét, valamint termékenységet és egészséget kívántak a lányoknak, aszszonyoknak. A locsolkodás azonban ma már nem úgy zajlik, ahogy régebben. A hagyomány szerint locsolkodni három csoportban jártak a fiúk és férfiak. Az egyik csoportot a legkisebb, iskoláskorú gyerekek alkották, a másikba a besorozott katonalegények, a harmadikba pedig a vénlegények tartoztak.

Mindhárom csoportban külön tisztségek voltak, volt külön szervező, beköszöntő, kibúcsúztató, zenész és pipehordozó is. A pipében, ami egy kerámiaedény, gyűjtötték össze minden házból a pálinkát.

A csoportok egymástól külön, énekszóval járták végig a házakat. Minden gazda megvendégelte őket, a lányok pedig hímes tojással kínálták a locsolókat. Közben a zenészek feleltek a jó hangulatért, ám arra nagyon vigyáztak, nehogy valaki a csoportból túl sokat igyon, mert ha részeg ember volt köztük, az nagy szégyennek számított.” Idén szintén vasárnap virradóra indulnak el a kisebbek, délután, úrvacsoraosztás után pedig az öregek házában vetítik le azt a filmet, ami nyolc évvel ezelőtt készült a hajnalozásról.

És végezetül álljon itt egy énlaki locsolóvers:

Itt a húsvét, eljött végre,/A szép lányok örömére,/Mert a lányok szép virágok,/Illatos víz illik rájok./Kit húsvétkor nem locsolnak,/Hervadt virág lesz már holnap./Ne fuss el hát, szép virágom,/A locsolásért tojást várok.