Ionesco-adaptáció Udvarhelyen

„A tudás mindenáron való megszerzése és birtoklása archetipikus értelemben vett konfliktusforrás – dilemma. Ki kit leckéztet, és miért? Isten az embert, ember az Istent, ember az embert – vagy mindenki mindenkit? Mindenesetre szép család: a Mennyei Atya és mely belőle vétetett, a jó tanuló bárány – meg a negyvennapos böjt, hogy ne felejtsük az Igét, és a Nagy Zabálás, hogy örömünk legyen mindenben. Szóval: végy egy pöttyös ruhás lányt, adj hozzá kellő naivitást, életszagot és tudásszomj utáni vágyat, fésüld meg, és hagyd, hogy menjen, mert biztos találkozása lesz a lassú halállal. Nyugodj meg: csak az életével fizet” – foglalja össze röviden Györfi Csaba koreográfus A lecke című mozgásszínházi előadás rendezői koncepcióját. A Ionesco darabjának abszurditására, valamint zenére és mozgásra építő produkció az András Lóránt Társulat első olyan alkotása, amely ebben az új felállásban került színpadra. Ez a koreográfia a székelyudvarhelyi Györfi Csaba harmadéves vizsgadarabjának felújítása, tehát nem először foglalkozott Ionesco különös világának bemutatásával a művész. 

Ötfős társulat

András Lóránt színész-koreográfus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára elmondta, intézményükben már három évfolyam végzett koreográfia szakon, többségükben székelyföldiek. A marosvásárhelyi zsinagóga épületében béreltek helyiségeket – egy szépen felújított, nagy belső terekkel rendelkező épületről van szó –, ahol kiváló körülmények között próbálhatnak, és bemutatókat, stúdiószínházi előadásokat is tarthatnak. Egyelőre ötfős az alapító nevét viselő kis társulat, egyesületi formában és magántőkéből működik. A színész-koreográfus családi vállalkozásként kezeli a saját alapítású mozgásszínházat, és családja is támogatja a munkában. András Lóránt célja, hogy az öt jelenlegi tag mellé másokat is toborozzon, mivel úgy véli, az általa képviselt mozgásszínházra Székelyföldön és Erdély-szerte egyaránt szükség van.

Kinevelni egy csapatot

Az alapítás óta eltelt szűk fél esztendőben ezzel a darabbal több székelyföldi városban is bemutatkoztak. Pillanatnyilag is vannak érvényes meghívásaik. A saját előadások mellett befogadó színházként is szeretnének működni. A lövétei származású András Lórántnak az a távlati elképzelése, hogy tanítványait nem engedi szétszóródni, hanem kinevel egy olyan csapatot – korábbi és mai diákokból –, amely hosszú éveken át markáns szereplője lehet a honi táncszínházi életnek. A koncepció kiforrott, határozott életjeleket mutat. Fogunk mi még találkozni az András Lóránt Társulattal. Akár a székelyudvarhelyi színpadokon is.