Székely főhajtás a Katrosában

A főhajtás ezúttal is a 2018-ban felavatott, Kelemen Dénes gelencei mester faragta, a 24. határvadász-zászlóalj által használt bunker helyén álló apostoli keresztnél zajlott.

Ambrus Ágnes tiszteletbeli székkapitány emlékező beszédében a hősi halált halt vagy a frontvonalon eltűnt katonák mellett az édesanyák és az özvegyek áldozathozatalára is felhívta a figyelmet, akiknek fiuk, illetve férjük nem tért haza soha a Don-kanyarból.

Nagy Zoltán történész a 80 évvel ezelőtti események hátterének megvilágítása mellett arra is kitért, hogy miközben

addig például a Szlovák Köztársaság és a Román Királyság Hitler kegyeiért versengve vonult fel a Wehrmacht oldalán, Ion Antonescu marsall egyenesen két hadsereggel.

A beszédek közben a kézdivásárhelyi Mike Bernadett verset adott elő, a bélafalvi Bögözi Alpár, a kézdiszentkereszti Gáspár családból Adorján, Zalán és Anett pedig énekléssel fokozta az esemény ünnepi jellegét.

Szima Csaba székkapitány hívó szavára a Történelmi Vitézi Rend több széki állománya, a Székely Nemzeti Tanács egyes széki szervezetei, továbbá Kászonújfalu önkormányzata és a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd Általános Iskola nevében helyeztek el koszorúkat, a politikai pártok közül az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete képviseltette magát. A jelenlévők egyperces csenddel adóztak az apostoli kereszt faragójának nemrég elhunyt fia, Kelemen Botond emlékének.

Hol maradnak a román megemlékezések?

Az 1942 augusztusa és 1943. február 2-a között zajló, a doni frontvonalat is magában foglaló sztálingrádi csatát

Csak a hitleri Németországnak és szövetségeseinek 800 ezer katonája vesztett oda, köztük mintegy 400 ezer német, a Vörös Hadsereg pedig oly mértékű veszteséget szenvedett, hogy a számadatokat sokáig nem is merték nyilvánosságra hozni, újabban 485 ezer főről beszélnek.

A keleti frontra kivezényelt, 253 ezer fős 3. és 4. román hadseregnek 158 ezer katonája halt hősi halált, esett fogságba vagy tűnt el Sztálingrádnál, illetve a Don-kanyarban, ami arányaiban sokkal nagyobb a végül 243 ezres létszámra kiegészített magyar 2. hadsereg 127–128 ezer fős veszteségénél, ám

Ez főleg azzal magyarázható, hogy 1999-ig gyakorlatilag sem a román történetírás, sem a sajtó nem foglalkozott Sztálingráddal és a Don-kanyarral, és azóta sem szeretik emlegetni Románia második világháborús szerepvállalásának eme szakaszát.