A szokatlan természeti ritkaság Réty, Komolló, Szentivánlaborfalva, Sepsimagyarós és Egerpatak falvakkal határos, a Kézdivásárhely felől bekanyarodó Feketeügy bal partján terül el. A Feketeügy által 7–10 ezer évvel ezelőtt összehordott, Nemere szele formálta, a 19. és 20. század fordulóján még kietlen, mozgó homokbuckáktól tarkálló sivatagi táj a Rétyi-peremen napjainkra barátságos nyíressé szelídült. Bennebb, a sötét fenyőerdőben számos apró, tündérrózsával borított, mocsaras tavacska leledzik az alacsony dűnék mögötti szélvájta mélyedésekben.

A Rétyi Nyíren húzódik végig a többek között Orbán Balázs által említett, Homárka, Honárka, Hunárka stb. néven közismert töltésvonulat is, amelynek nyomai a Rikában, de még Bodzavám környékén is megfigyelhetők, egészen a Tatárhavas-hágóig. Ez a kolozsvári tudományegyetemen László Gyula helyét 1949-ben átvevő Ferenczi István (1921–2000) történészprofesszor elmélete szerint egy X. századi védelmi rendszer részét képezte, amely valahol Szatmár környékén kezdődött, és dél felé haladva földvárak sora alkotta Halmosdtól a brassói várig. Ferenczi feltételezését a mai kutatók zöme nem osztja, ám Homárka keletkezésére, szerepére nézve mind a mai mapig nem született egységes, elfogadható magyarázat. Ugyancsak a Rétyi Nyíren található a brassói 24-es gyalogezred többször megcsonkított emlékműve is, amely 2010 aug. 21-én helyreállítva került vissza régi talapzatára. A szobrot a brassói 24-es Honvéd Bajtársi Szövetség tagjai állították 1941-ben az I. világháborúban elesett honvédek emlékére, a talapzatot Pál Ferenc szentiváni malomtulajdonos és felesége készíttette. 1944-ben a bevonuló román katonák golyószóróval „lefejezték”, majd hosszú évtizedekre a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kertjében talált menedékre. Ceaușescu 1977-es látogatásakor onnan is el kellett tüntetni, szerencsére az intézmény sofőrje, Fekete Lajos furfangos megoldást választott: egyszerűen elásta.