hisz ez utóbbi feladat jó eséllyel teljesíthető részükről – mondja a szakember, aki tavaly májusig a közlekedési minisztérium államtitkári tisztét is betöltötte.

Elvileg az autósiskolák részéről elvárható és teljesítendő feladat nem más, minthogy megtanítsanak járművezetői fejjel gondolkodni. Ebben a viszonyításban meghatározó fontossággal bír az, hogy az aspiránsokat felruházzák első sorban az örök érvényű közlekedési „aranyszabályok” alkalmazási tudásával.

szögezte le a Médiatér lapcsalád hetilapjának, a Heti Hírmondónak Sándor Gábor. Mindezek teljesítése három alapvető érzékenyítés és feladattudatosítás köré építhető: figyelem, fegyelem és aktív kommunikáció, tette hozzá.

De milyen szinten készek teljesíteni ezt manapság az autósiskolák? Egyértelmű, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok keretei között bármi „is” lehetséges. Ezekkel lehet élni is, de visszaélni is. Szakmai alázat és hozzáértés kérdése az, hogy ki mit vállal, illetve bizonyít az oktatói hatáskörök gyakorlása során, értékelte a szakértő.

– fogalmazott Sándor Gábor.

Kiszolgáltatott oktatók

A járművezető-oktatási tevékenységek piaci körülményeit tekintve alighanem állandósulni látszik a szabadrablás gyakorlata. Ez a sajnálatos hozadéka annak, hogy

– mutatott rá a szakértő. Másrészt szerinte a képzés minőségi romlásának lényegi oka nem az, hogy kevés az előírás szerinti kötelező óraszám, hanem az, hogy elmarad ezek szakszerű, tervszerű, hatékony és főleg eredményes teljesítése. Ez abból is látszik, hogy egyre kevesebben veszik sikerrel az első vizsgát: a valamikori akár 70 százalék körüli sikerarányhoz képest a legfrissebb, 2022-s nyilvános hatósági adatok szerinti országos átlag csak 34 százalék. Ez egyértelműen erőforrás- és időpazarlást jelent.

– fejtette ki. „Ez mit jelent konkrétumként? Azt, hogy a sofőriskolák végzősei csak a képzés befejezését követő néhány hónap múlva kapnak lehetőséget a vizsgára való jelentkezésre. Ez idő alatt – mert a járművezetés nem olyan, mint a biciklizés, hogy nem felejtem el – egyértelmű, hogy napról napra feleződik a tudásuk.

Ez az első kiszolgáltatottság. A második a kereskedelmi kiszolgáltatottság. Ez nem más, mint az a nyilvánvaló nyílt titok, hogy nem kevés esetben az oktató nem meri, vagy esetenként le is mond arról, hogy érdemben vállalja a teljes értékű oktatói szerepet. Megalapozottan vagy nem, de esetenként attól is tarthat, hogy abban pillanatban, amikor módszeresen szóba hozná a pragmatikus elvárásokat, megtörténhet, hogy a diák azonnal átigazol egy konkurens oktatóhoz, aki hajlandó hozzájárulni akár ahhoz is, hogy a kötelező óraszámokat felezze, és ezeket is csak egy céltalan autózás szintjén teljesítse” – állapította meg a szakértő.

„Itt nem a barátkozás a tét”

Sándor Gábor kihangsúlyozta: bárhogy is alakulnak a jövőben a járművezető képzés körülményei, csak bátorítani tudja a tiszteletre méltó oktatókat. „Mert igaz az, hogy a legkedvesebb emlékeink között tartjuk számon a valamikori legszigorúbb tanárainkat, érdemes következetesen alkalmazni a szakszerű, pragmatikus és elvárásalapú módszertant, természetesen egy korrekt értékelési rendszer védelme alatt, ami időtállóan emlékezetessé teszi az oktató hozzájárulásait az aspiránsok járművezetővé válásának folyamatában. Tény az, hogy a járművezetői vizsgákon elért eredményességi mutatók is leginkább ezt a gyakorlatot igazolják. A szakma küldetése a felelősségtudat-ébresztés, a forgalmi helyzetek józan megítélése, valamint ezek higgadt, szabálykövető és kölcsönös tiszteletalapú rendezése. Ennek alárendelten

Ennél fontosabb, hogy az oktatott értse és tegye magáévá a közlekedési tudás sajátos értékrendjét és időtálló viszonyításait ahhoz, hogy kész és képes legyen ezeket távlatilag önállóan teljesíteni, illetve követni. Ez az egyedüli járható út abban a törekvésben, hogy az aspiráns ne csak korrekt közlekedési partnerré váljon, hanem elérhető legyen számára az is, hogy élményszerűvé tudja majd varázsolni a saját és közvetlen partnerei közlekedését” – fejtette ki a szakember.

Megérett a rendszer a változásra

Sándor Gábor elmondta: szakmai berkekben már nem kérdés az, hogy a képzési és vizsgáztatási rendszer megérett a változásra.

Amire szükség volna, az egy célirányos, intézményesített közlekedésre való nevelői munka rendszeresítése és lényegesítése, ami nem feltétlenül közkedvelt stratégia, mert alkalmazása sok munkával és tanulással jár, elkötelezettséget és következetességet követel, és ezzel szemben az elvárható látványos hozadéka csak évek múltával lesz nyilvánvaló. Viszont alkalmazásának indokoltsága egyedi a tekintetben is, hogy bizonyítottan hordozza a romániai, és ezzel egyidejűleg a kisközösségi közlekedési kultúra és bölcsesség jó irányú befolyásolásának ígéretét is.

Legkevesebb hat-hét év

Az is egyértelmű, hogy egy új alapokra helyezett és pozitív gyakorlatokat hivatalosító jogszabályrendszer alkalmazása annak ellenére, hogy ez az egyedüli járható út, semmiképp nem az az eszköz, ami egyik pillanatról a másikra képes értékelhetően kedvező változást hozni a mostani közveszélyes közlekedési állapotok rendezése tekintetében, ugyanis a romániai lakosság csaknem felének van már érvényes gépjárművezetői engedélye. Viszont

Ők a személyes példa erejével gerjeszthetnék azt az attitűdváltást célzó „társadalmi járványt”, ami ötvözné a siker előfeltételeit abban a törekvésben, hogy egy új, szabálykövető és tiszteletalapú közlekedési kultúrát teremtsünk Romániában – mutatott rá Sándor Gábor.

A forgalomban nincs kávészünet

Már megszoktuk azt, hogy időszakosan, akár a hibáztatás eszközeit is latba vetve, szenzációs hírként hatnak a balesetek okaira és okozóira való rávilágítások. Viszont igazán fontos az a feltárás lenne, hogy mi van a balesetek okainak hátterében. Ehhez nem kell más, csak legyen bátorságunk a számok mögé nézni, figyelembe véve azt, hogy a közúti baleset egy váratlanul bekövetkezett, nem szándékosan okozott véletlen szerencsétlenség, hangsúlyozta a szakértő.

Ez utóbbiakat különböző szabálysértésként jegyzik. A nem kívánt események meghatározó többségében tehát nem a rosszindulat és nem is a romboló szándék a kiváltó ok, hanem az, hogy a baleseteket okozó forgalomrésztvevők csak fizikailag vannak jelen a helyszínen.

– fejtette ki Sándor Gábor.

Állandó éber jelenlét kell

Ezek a nyilvánvaló kockázati tényezők hatástalaníthatók a közlekedésben való részvételre való tudatos felkészüléssel. „Erre vonatkozóan elengedhetetlen, hogy mielőtt kiléptem az útra, mielőtt beültem az autóba, szenteljek önmagamra legalább 15–20 másodpercet ráhangolódni a közlekedési szerepvállalásra. Ez idő alatt

Sőt, ha házon belül megengedhetem magamnak azt is, hogy tartok esetenként egy-egy »kávészünetet«, a forgalomban való részvétel során nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. A forgalom állandó éber jelenlétet és készenlétet követel ahhoz, hogy sikerrel védjem magam a meglepetésektől, és ne zavarjam partnereim közlekedését” – ecsetelte a szakértő.

De amit nem elég csak tudni, fontos tudatosítani is minden „bevállalós” forgalomrésztvevőnek, hogy

Még akkor is, ha a nem kedvező történéseket a szerencsétlen véletlenekkel akarnánk és vagyunk hajlamosak magyarázni. „Tény az, hogy a forgalomban bármilyen és bármikori mulasztásainknak beláthatatlan következményei lehetnek. Az is igazolható, hogy a nem kívánt következmények sodrásából mindenki vesztesként kerül ki. Lehet, hogy a mindennapi életben teljesíthetetlen feladatnak tűnik az, hogy ne bízzunk semmit a véletlenre, viszont a forgalomban ez következetesen teljesítendő lényeges elvárás” – szögezte le Sándor Gábor.

Mi is a baj a telefonálással?

Meglepő lehet, de az amúgy nyomatékosan ellenjavallt telefonálással sem az a legnagyobb baj, hogy vezetés közben figyelemelterelő kapcsolatot létesítünk.

Természetesen a fontosnak vélt, figyelemigényes telefonbeszélgetéseket javasolt kizárólag álló helyzetben és védett övezetben kezdeményezni vagy folytatni” – tudhattuk meg.

A közlekedés egy más világ

Lényegi probléma a forgalomban a közlekedési empátia és fantázia hiánya. Ezt lehet orvosolni, de csak hosszú távon, és csak egy gyakorlatias, alkalmazott tudásra hangolt, több lépcsős oktatási rendszer bevezetésével, ugyanis a közlekedésben nem csak a gépjárművezetők vesznek részt. Ott vannak még az utasok, gyalogosok, biciklisek, rolleresek is. A legfrissebb statisztikai adatok szerint ezek a közlekedési partnerek okozzák a súlyos balesetek 31 százalékát.

„Képzeljük azt el, hogy milyen hozadékkal bírna az, ha holnaptól már az elemi iskolában állandósulna egy játékos közlekedési oktatás, ahol egy sikeres záróvizsgát követően minden kisdiák kapna egy felelős gyalogos és utas engedélyt. Egy következő ciklusban már jöhetne a roller- és biciklivezetői engedélyt. Nagy előrelépést jelentene egy biztonságosabb közlekedés irányába, ha minden forgalomban résztvevő megértené, hogy

Arra sem, hogy újrajátsszuk a már meghaladott eseményeket, és annál kevésbé, hogy értékelhetően jóvátegyük esetleges hibáink, mulasztásaink következményeit. Baleset esetén hiábavaló a magyarázkodás, a hibás keresése, a bocsánatkérés vagy a szitkozódás, mindez nem változtat a következmények valóságán, és nem is jelent vigaszt az érintetteknek. Halálos gázolás esetén az elkövető nem tud elnézést kérni attól, akit megölt” – mutatott rá Sándor Gábor.

„Hiszek abban, hogy minden felelős forgalomrésztvevő megérti, hogy a közlekedésbiztonság nem elvárás, hanem feladat. Nem mástól kell várni a közlekedési biztonságot, ugyanis ez a forgalomban résztvevők közlekedési magatartásának és hozzáállásának a tükre” – hangsúlyozta a szakértő. Hozzátette:

„Esetenként megtörténik az, hogy a baleset elkerülhetetlen. Viszont csak közösségi felzárkózás kérdése elérni azt a célt, hogy a balesetek ne követeljenek emberi áldozatokat, még sérülés szintjén sem. Ez a cél csak akkor tűnhet elvontnak, ha képtelenek vagyunk vagy megtagadjuk ezt saját magunkra és szeretteinkre vagy hozzánk közel álló személyekre vonatkoztatni” – mutatott rá a szakértő.

„Közlekedési bölcsesség” egyenlő öröm

Bárki számára elérhető a „közlekedési bölcsesség” azon szintje, ami élményszerűvé képes varázsolni közlekedésünket. „Ne feledjük, hogy a jelenlegi rohamos fejlődési ritmus keltette bizonytalanságok közepette is a közlekedés megőrizte nemcsak a mindenkori elvszerű »játékszabályait«, de a sikerélményekben gazdag jellemzőjét is. A mindennapi életben honosodott gyakorlatokkal ellentétben

Ezek birtokában garantáltan tartalmas az a sikeres közlekedéshez kötődő öröm, hogy mi is és minden közlekedési partnerünk épen, egészségesen ér célba. Az már a kiválóság ismérve, és közlekedési élménynek számít, ha az is igazolt, hogy sem jelenlétünk, sem megnyilvánulásaink nem váltottak ki se kényszeres beavatkozást, sem kényszerült megkülönböztetett figyelemmel való viszonyrendezést a forgalom résztvevői részéről” – summázott Sándor Gábor.

A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2024. március 1-jén.