Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:42

Több mint ötezer tűzoltó áll készenlétben a húsvéti hétvégén

13:22

Hazai pályán szenvedett kiütéses vereséget az ASA

13:08

Húsvéti dekorációk: egyszerű, kreatív megoldások

12:31

Elégedettek a Corona sikere után, mindkét fél hisz a továbbjutásban (videóval)

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ahány város, annyi ár: ennyiért juthatnak hozzá a húsvéti bárányhúshoz Székelyföldön

Újabb lélektani határt közelít az üzemanyagok ára

Megtalálták a két eltűnt kislányt

Jövő héten érkezik a nyugdíj, a kiegészítő támogatás viszont csak jövő hónapban

Kézdivásárhelyről a nagyvilágba egyetlen hátizsákkal – tippek és trükkök két rutinos utazótól

Románia kitart Ukrajna támogatása mellett

Antal Lóránt: vannak energiahordozóink, de nem mi döntünk az árakról

Brüsszeli bíróság: 600 millió eurót kell fizetnie Romániának az át nem vett vakcinákért

650 millió dolláros hitelt hagyott jóvá a Világbank a román kormány fejlesztési projektjeinek támogatására

Kelemen Hunor: a szavazati jog nem dísz – használni kell

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – film a Z-generációról egy X-generációs rendezőtől

Schwechtje Mihály és Beretvás Gábor

Fotó: Kelemen Csaba/Filmszereda

Meglepően hiteles helyzetképet fest a technológiai fejlődésbe beleszületett tinikről Schwechtje Mihály kisköltségvetésű, 2016-ban forgatott és 2018-ban bemutatott Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című alkotása. A Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép-Fesztiválon vetített alkotásra sok fiatal volt kíváncsi, akikből azonban kevesen maradtak a vetítés utáni közönségtalálkozóra, ahol a rendező válaszolt a kérdésekre.

Tamás Attila

2019. szeptember 29., 13:562019. szeptember 29., 13:56

2019. szeptember 29., 14:082019. szeptember 29., 14:08

„Nagyon örülök neki, hogy készült egy olyan film, ami megragadja ennek az új, internet utáni szisztémának a mikéntjét. Megváltozott a tanulási metódus, a felnőttek már a gyerekektől tanulják meg, hogy miként működnek bizonyos applikációk, számítógépes kütyük. Hogy jutott eszedbe az, hogy erről az új generációról forgass filmet?” – vezette fel a beszélgetést a moderátori szerepet ellátó Beretvás Gábor, filmesztéta.

„Szerettem volna tinédzserekről filmet készíteni, ennek az oka biztosan az, hogy a saját tinédzserkorom biztosan »túl hosszan beakadt nekem«.

Arra gondoltam, hogy talán a tinédzsereken keresztül valamit meglehet ragadni arról a korról, amiben most élünk, egyszerűen amiatt, mert ők a legérzékenyebbek a legújabb fejleményekre

– válaszolt a feltett kérdésre a rendező, hozzátéve, hogy elkezdett interjúkat készíteni, hogy jobban megértse, hogy a saját emlékeihez képest mi az, ami megváltozott és mi az, ami ugyanolyan maradt, mert fontos volt neki, hogy majd mit használhat fel a filmben a saját emlékeiből.

Schwechtje Mihály filmrendező

Fotó: Kelemen Csaba/Filmszereda

Az interjúk kapcsán jöttem rá, hogy a készülékeken keresztül ilyen többszörös áttétes kommunikáció az, ami a legjellemzőbben megváltozott az én fiatalkoromhoz képest. Amikor mi gimnazisták voltunk, még nem volt mobiltelefon, az iskolában volt már számítástechnika óra és ott ismerkedtünk a kezdetleges internettel. Ehhez képest azóta rendkívül felgyorsult minden

– részletezte.

A költségvetést firtató kérdésre a rendező elmondta, hogy nagyon alacsony pénzkeretből valósult meg a film, állami támogatás nélkül. „Finanszírozók segítettek abban, hogy az alapköltségvetése meglegyen a filmnek, és el tudjunk indulni, utánuk pedig jó pár co-producer becsatlakozott, akik munkájukkal, vagy valamilyen más támogatás révén segítettek, hogy összeálljon az alkotás” – fejtette ki Schwechtje Mihály.

„Hogyan válogattad össze a színészeidet? Hogyan állt össze a stáb?” – tette fel az újabb kérdést a moderátor.

A rendező elmondta, hogy a felnőtt színészekkel egyszerűbb dolga volt, mert tulajdonképpen mindenkivel, aki szerepel a filmben, már dolgozott korábban.

Olyan színészeket szerettem volna, akik nagyon természetesen szólalnak meg a filmen, hogy a melléjük választott amatőr szereplőkkel ne legyen nagy a kontraszt a megszólalásban, vagy viselkedésben.

Van olyan köztük, akire már a forgatókönyv írása közben ráosztottam a szerepet. A fiatal, amatőr színészeket egy hosszadalmas szereplőválogatáson próbáltam »kihalászni«, olyan szereplőket kerestem, akik érzékenyek és tehetségesek.

Az érdekesség pedig az, hogy nagyon sok helyről néztünk meg embereket, és volt egy olyan osztály (a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatos osztálya), ahonnan többen is bekerültek a filmbe. Volt abban az osztályban egy olyan érzékenység, ami miatt nagyon jól el tudtam őket helyezni az alkotásban

– avatott be a kulisszatitokba a rendező.

Fotó: Kelemen Csaba/Filmszereda

A közönségtalálkozó további részében a moderátor a teremben maradt fiatalokat is megkérdezte, hogy mi volt a véleményük az alkotásról, illetve, hogy melyik karakterrel tudtak, vagy nem tudtak azonosulni, valamint, hogy a filmben felvázoltak szerintük mennyire feleltek meg a valóságnak, amire a megkérdezettek egy kissé vonakodva, de válaszoltak.

Ezt követően konkrét kérdések is felmerültek a filmről, illetve annak cselekményéről, amit a rendező hol részletekbe menően, hol pedig néhány tőmondatban magyarázott el.