Pénz áll a házhoz

Végre igazán jól vagyok. Nem tudom, mi volt, ami az elmúlt napokban ledöntött a lábamról, de túl vagyok rajta, teljesen rendbe jöttem, úgy érzem. Így már másra is tudok figyelni. A történtek miatt nem is írtam arról, hogy már többet tudunk az olasz kormány által adott az anyagi támogatásokról is.

Gergely Imre

2020. április 08., 18:222020. április 08., 18:22

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Mi, akik hivatalosan alkalmazásban voltunk a karantént megelőzően (és most is, csak nem dolgozhatunk) segítséget kapunk. Én 600 eurót kapok. Ez a korábbi fizetésem 70 százaléka. Úgy tudom, mindenki ilyen arányban részesül támogatásban. Olasz bankkártyát kellett csináltatnom, arra utalják a pénzt. Októbertől dolgozom Olaszországban, az első perctől hivatalosan bejelentve, tartózkodási engedéllyel, de eddig nem volt szükségem bankkártyára, készpénzben kaptam hetente a fizetésemet.

Meg tudok élni ennyiből, főleg, hogy kaptuk a hétvégén az élelmiszercsomagot is.

Persze nagyon nincs is mire költenem, nincsenek nyitva a táskát, cipőt és hasonló dolgokat áruló üzletek, ahol egy nő el tudja szórni a jövedelmét. Különben, amikor legutóbb bevásároltam, nagyjából egy hétre való élelmet, vizet hasonlókat vettem, de emellett sampont, dezodort, tisztítószereket és hasonlókat, amikre szükség lehet, és ezek nem csak egy hétre tartanak ki. Összesen 87 eurót fizettem akkor. Szóval a mindennapos önfenntartásra kényelmesen elég a pénz. Persze, azért

odafigyelek most én is és más is, jobban, mint korábban.

Azt nem tudom pontosan, hogy mikor kapjuk meg a pénzt, de nem mostanában, ahogy itt a csajok is informálódtak, elképzelhető, hogy jövő hónapban jön meg a számlára. Nem baj, van még tartalékom...

A bankban egyébként kedvesek, segítőkészek voltak, a héten meglesz a számlám, értesítenek telefonon, hogy ne kelljen személyesen kimennem érdeklődni.

{A}

Ha már a kimenésről van szó, az utóbbi időben még óvatosabbak vagyunk: nem akarjuk a házba behozni a vírust. A lakás előszobájában vetkőzünk, a ruházat azonnal megy a mosógépbe, a cipővel egy lépést sem teszünk bennebb.

Én kértem, hogy így legyen, de a csajok is elfogadták a javaslatomat, betartjuk a szabályokat. A helységben, ahol élek – tudtommal – továbbra sincs senki koronafertőzésben megbetegedve. Az óvatosság azonban kicsit sem árt.