– Ha ilyen eredményt értél el, akkor úgy tűnik, könnyű volt számodra az érettségi. Hogyan láttad a vizsgát?
– Valóban bonyolultabb tételekre számítottam, számítottunk, de ez azt hiszem onnan eredhet, hogy tanáraink mindig is többet vártak el tőlünk, nehezebb feladatokra készítve fel minket. A vizsga így kellemes meglepetés volt számomra, láttam fantáziát a feladatokban, kimondottan jókedvűen oldottam őket, még akkor is, ha valami éppen nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Összességében szép élmény marad az érettségi.
– Nem ilyen második félévről álmodott senki, ti hogy éltétek meg ezt a karanténidőszakot? Hogyan lehetett így felkészülni az érettségire? Lehetett-e mások rosszabb eredményének oka, hogy nem zajlott normális oktatás, vagy az, hogy maszkot kellett viselnetek?
– A tény, hogy ilyen hirtelen fordulatot vett a napra pontosan megtervezett sorsunk, mindenkit váratlanul ér. Mintha minden, amiért olyan sokat dolgoztunk, elérhetetlen távolságokba került volna. A karantén egy részét az a fájdalom töltötte ki, hogy nekünk nem lehet részünk azokban az élményekben, amelyek eddig másnak természetesnek tűntek. Mondanom sem kell, hogy teljesen megváltozott érték- és világszemléletünk. Később a bizonytalanság volt, ami nehezebbé tehette volna a felkészülést az érettségire. De nem tette, mert ebben a helyzetben is, mint mindig, számíthattunk egymásra, családjainkra, tanárainkra. A figyelmesség, a szeretet és segítőkészség volt az egyedüli biztos pont ebben az időszakban. A tanulási, oktatási módszerek megváltoztak: online kaptunk és adtunk egymásnak segítséget a képernyők előtt.
Mindenki otthon készült. Ennek ellenére, úgy érzem, hogy tanáraink mindent megtettek azért, hogy szép eredményekkel zárjuk ezt a megmérettetést, figyelve tudásunkra, lelkiállapotunkra egyaránt.
Éppen ezért, a mi esetünkben nem hiszem, hogy rossz irányban befolyásolta volna ez az időszak az érettségin érdemelt jegyeinket. A maszk viselése ugyan zavaró tényező lehet egy ilyen komoly vizsga közben, de valahogyan ez a kis kellemetlenség mégis eltörpül az izgalom mellett, hiszen mindenki meg szerette volna mutatni, hogy mire is képes valójában.
– A salamonos érettségizők közül a nyolc legjobb eredményt te és osztálytársaid értétek el, és egyébként mindenkinek sikerült a vizsgája az osztályotokból. Azt is érdemes megemlíteni, hogy négy éven át mindig 9.50 körül volt az osztályátlagotok. Kivételesnek tartod az közösségeteket? Szerinted mi az oka ezeknek a kiváló eredményeknek?
– A legnagyobb őszinteséggel (és büszkeséggel) kijelenthetem, hogy igen: különlegesnek tartom az osztályunkat. Minden tekintetben. A négy év alatt olyan közösséggé formálódtunk, amilyenről sok diák csak álmodhat. Számos oka lehet a kiváló eredményeknek. Ha az egyénre szűkítjük a kört, minden egyes osztálytársam értékes, egyedi, kíváncsi, és ami talán a legfontosabb: fejlődni vágyó (úgy, mint barát, mint diák, mint ember). Úgy érzem, a közöttünk kialakuló kapcsolatok erősek, őszinteségen alapulnak és mindannyiunk számára fontosak. Így az osztályközösség is rendkívüli, biztatjuk, segítjük egymást. Az osztályfőnöknőnk, György Éva tanárnő mindig mellettünk áll, megmutatja a helyes utat egy-egy döntés meghozatalában, arra biztat, hogy többet is ki tudunk hozni magunkból.
A tanáraink nemcsak mint diákot, de mint embert is tanítanak.
Ez a szoros tanár-diák viszony, a belénk vetett hit minden bizonnyal nagy hatással van az eredményeinkre. Nem véletlenül használok jelen időt: mindez, ami történt, örök. Ha egyetlen erényt kellene választanom, ami oka lehet a kiváló eredményeinknek, az elsősorban nem a munka lenne, hanem az összetartozás.
– Az érettségi után végül is lett egy szép ballagási ünnepségetek. Fájt volna ha ez is elmarad? Milyen volt ez számotokra?
– A ballagás volt az az esemény, amely mindannyiunknak leghamarabb eszébe jutott, amikor karanténba vonult az ország. „De akkor nem lesz ballagás sem?” – kérdeztük könnyes szemmel hol egymástól, hol tanárainktól, hol pedig saját magunktól. Valahol mélyen azonban tudtuk, hogy a Salamon nem az a fajta iskola, amely ilyen egyszerűen elengedné végzős diákjait. Minden bizonnyal fájt volna, ha elmaradt volna: végigvonulva társainkkal még utoljára a folyosókon, az udvaron, sírással küszködve, végighallgatva a számunkra kedves emberek szép szavait (a tanáraink virtuóz módon előadott koncertjét), boldogságtól remegő szívvel elbúcsúzni diákéletünk mámorától, mindent jelentett számunkra. A szűk körökben megszervezett ballagás azt hiszem, nem csak egy esemény volt, amit minden diák várva-vár: tanúja volt annak a csodának, ami velünk történt. Tanúja volt a szívünkben rejlő boldogságnak, a kellemes izgalomnak, a szeretetnek, de a fájdalomnak is. Hiányozni fog minden átélt pillanat.
– Hogy érzed, mit adott számodra a Salamon Ernő Gimnázium?
– A Salamon múltat, jelent és jövőt adott számomra. Múltat, feledhetetlen élményekkel, rengeteg nevetéssel, izgalmas tanórákkal, csodálatos emberekkel, ártatlan csínyekkel, felmérőkkel, felelésekkel, amelyekre így utólag visszatekintve kedves emlékként gondolok, mert csak erősítették a bajtársiasságot és kitartást, fejlődni vágyást. Jelent adott, hiszen az átélt pillanatok nélkül nem az lennék, aki vagyok. Az iskola, a tanáraink olyan személlyé formáltak, amilyen szeretnék lenni. Az emlékek, a tanultak, a kapcsolatok, a barátok, szerelem mind a jelenem része.
A tudás, amit az iskola nyújtott minden tekintetben elengedhetetlen a jövő alakulásában.
Tudást adott, hogy elérhessem céljaimat, hogy munkámban jól teljesíthessek. Tudást adott, hogy felfedezhessem mit jelent számomra az igazi érték, hogy felfedezhessem ki vagyok én valójában. Tudást adott, hogy lehessek a magam jövőjének irányítója, hogy boldog lehessek.
– Ha rajtad múlna mit változtatnál az oktatási rendszerben, illetve az érettségivel kapcsolatban?
– Nehezen tudnék elvonatkoztatni az általam átélt, szubjektív élményektől, ennek a kérdésnek a megválaszolásában:
ha változtathatnék az oktatási rendszeren, talán az lenne az első javaslatom, hogy a diák választhassa ki, mit szeretne tanulni, milyen tantárgy fontos a jövője alakításában.
Ugyanis nem egyszerű több mint 15 tárgyból kiválóan teljesíteni. A diák a számára kevésbé fontos tárgyakra fordított időt rászánhatná az igazán jelentős tanokra, jobban elmélyíthetné tudását egy-egy témával kapcsolatban. Ugyanakkor, lehetne több gyakorlati tanóra, ami a logikus gondolkodást segíthetné elő. Az érettségivel kapcsolatban, általánosan tudok szólni: a tárgyi tudás felmérése helyett fektethetnénk a hangsúlyt a diákok gondolkodásmódjára.
– Hol, milyen egyetemen folytatod tovább, milyen életpályát szeretnél?
– Gyermeki álmom az orvosi hivatás, így tanulmányaimat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szeretném folytatni, általános orvosi szakon. Szeretnék neonatológussá, vagyis újszülött-gyógyásszá válni, hogy segíthessem az élet folyamatát az embernek ebben a törékeny létezési pillanatában.
24h
