Nyolcvan éve történt: az utolsó országzászló-avatás

A háromszéki országzászló-állítások történetét külön kötetben feldolgozó József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész kutatásai során Nagybaconban találta meg az első ilyen ceremónia emlékét, ahol nem sokkal a magyar csapatok bevonulása után, már 1940. október 6-án országzászlót avattak. Egy héttel később következett Csíkmenaság és a Szolnok–Doboka vármegyei Bethlen.

Kézdivásárhely lemaradt

József Álmos tudomása szerint csak Háromszék mintegy hetven községében, továbbá Sepsiszentgyörgyön emeltek országzászlót.

„Székelyföld nagy települései közül egyedül Kézdivásárhelynek nem sikerült megvalósítania álmát, bár a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége már 1941 tavaszán zászlót ajánlott fel, egy amatőr szobrász vállalta is a talapzat megtervezését Gábor Áron szobrával. A város főterének már elkészített alapos átrendezési tervének kivitelezése azonban kitolta az emlékmű megvalósítását, s az egyre több anyagi és emberi áldozatot követelő háborús helyzet meggátolta azt” – avatott be a helytörténész.

Az akkor még nagyközségi ranggal bíró Kovásznáról is ide kívánkozik egy érdekes adalék: itt 1943. szeptember 26-án vonták fel a Mohács városa által adományozott országzászlót, ám azzal egyszerre székelyhatárőr-szobrot is avattak. Ez utóbbit Tompa József kézdimartonfalvi születésű marosvásárhelyi szobrász alkotta topolyafából, azaz csomoros nyárból, és – a Székely Nép tudósítójának tanúsága szerint – „székely stílű faépítményben helyezték el, amelynek négy oldalára Magyarország, Erdély, a Székelyföld és Háromszék vármegye címerét vésték be. Magyarország címere fölött: »Mindent a hazáért!«, Erdély címere fölött: »Kézzel, karddal!«, a Székelyföld címere felett: »Előre székely!«, Háromszék megye címere fölött pedig: »Ésszel, szívvel!« jelszavak olvashatók.” Egy évvel később

Ugyanaznap a Szolnok–Doboka megyei Baca községben is felavatták a kolozsvári gyalogzászlóalj tisztikara és legénysége által adományozott, kőalapzatra felhúzott országzászlót. Más, ilyen jellegű ünnepségről a háború végéig – és még hosszú-hosszú évtizedekig – nincs tudomásunk Erdélyből.

A Székely Nép augusztus 22-i számában még arról olvasni, hogy Gyergyóditró is emlékmű- és országzászló-avatásra készül, de ez már egy külön – és napjainkig átívelő – történet. Négy nappal később ugyanis az Úz völgyében megjelentek az első szovjet tankok…