Nemcsak nyelvében, hanem dalában is él a nemzet

Ádám Tamás, a Rock Fanatic dobosa hozzáfűzte, lényeges, hogy a rockzenén keresztül tudnak üzenni a közönségüknek. „Fontosak ezek a kapcsolatok, hogy találkozzunk egymással. Többször játszottunk Erdélyben, rengeteg ismerősünk van itt – elsősorban a zenének köszönhetően.”

A két zenekart egy kisebb, magyarországi rajongói csoport is elkísérte a turnéra, így ők a Nemzeti Dal Ünnepen is részt vettek.

„Ács-ács, Kalapács!” – skandálta a tömeg Kalapács József fellépése előtt, aki a Transylvaniummal előadott közös dal után akusztikus koncerttel örvendeztette meg a közönséget. Ennek keretében felcsendültek a jól ismert Pokolgép-dalok is.

„Ezeket jó szívvel csináltuk és énekeltük annak idején, és hál’istennek a közönség is érzi, hogy ezek őszintén szólnak és az akkori énünket jól tükrözik. Az őszinteség működteti ezeket a dalokat a mai napig. Sok helyre hívnak minket, de az ember azt vállalja be, amire egyrészt ráér, másrészt pedig ami egyezik az ő szívével, elképzelésével, világnézetével, hitvallásával, öntudatával, és ezen a mai rendezvényen maximálisan egybevágott minden” – magyarázta Kalapács József.

Hozzátette,

A Nemzeti Dal Ünnepen Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere is köszöntötte az összesereglett rockereket, és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is felszólalt: „Kedves fiatal barátaim! Tudjátok, hogy ha én megszólalok, akkor az első mondat a székely hazáról, a székely szabadságról, és Székelyföld autonómiájáról fog szólni. Amikor ezt kimondjuk, akkor lényegében a ti jövőtökről van szó. Értetek akarjuk Székelyföld autonómiáját, nektek akarunk helyzetet teremteni, de nagyon szeretnénk azt, hogy ezeknek a jövőtervező mondatoknak ne csak a tárgyai legyetek ti, hanem az alanyai is. Legyetek aktív részesei az autonómiaküzdelemnek, mert a ti jövőtökről van szó!”

Ezt követően Vári-Kovács Péter színművész elszavalta a Nemzeti dalt. „A közönség szemén azt láttam, hogy egyek vagyunk. Ezt nem is lehet szavakkal körülírni, ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Ez a vers konkrétan a megalkuvás nélküli küzdelemre íródott. Jelenleg ennek a versnek itt van a helye. Itt és mindenhol ahol magyar él. Nagyon örülök, hogy el tudtam ide jutni a barátaimmal, megtiszteltetés volt számomra. Jó lelkesíteni az amúgy is lelkes magyar lelkeket itt Székelyföldön” – számolt be lelkesen a fellépés után.

Eközben már a Romer tagjai csaptak a húrok közé a színpadon, hogy a legismertebb dalaikat eljátsszák. A koncert után Sziva Balázs, a zenekar frontembere elmondta, a Nemzeti Dal Ünnep rendezvénysorozatot tavaly indították el Budapesten a P. Mobillal közösen.

„A legnagyobb klubhelyiségben szerveztük meg, nagyon sokan eljöttek. Gőbl Gáborral ötleteltünk, hogy jó lenne a jelenlegi határon túli magyarlakta területeken egy nemzeti identitást erősítő rendezvényt összehozni, a nemzeti ünnep környékére időzítve. Így idén már megszerveztük Budapesten 15-én, ma pedig Székelyudvarhelyen a székelyföldi változatát a rendezvénynek. Mi 2004 óta sokat játszottunk Székelyföldön, minden évben jöttünk. Nagyon jó hangulatú koncertek szoktak lenni, ma este is sokan eljöttek és nagyon lelkesek voltak. A rendezvény ebből a szempontból teljes mértékben elérte a célját, ténylegesen tudja az identitást erősíteni.”

Nem csoda, hogy sokan ismerik a zenekar dalait Erdélyben, hisz az első magyarországi formációk közé tartozott, amely átlépte a határt és turnészerűen koncertezett itt. A mostani bulin kissé nehéz helyzetben voltak, mert az utóbbi időben dobosprobléma sújtja a zenekart – magyarázta Schmiedl Tamás, a Moby Dick alapítója és frontembere.

„A legváratlanabb helyzetben itt hagyott minket Budai Béla, őt Király Zolival pótoltuk, de neki is vannak egyéb elkötelezettségei, lekötött koncertjei a Vágtázó Halottkémekkel. Sajnos a mai, székelyudvarhelyi koncertre nem tudott eljönni, egy helyettesítő dobost, Tarcsai Ádámot hívtuk el, és ez most hirtelen feladat elé állította őt is és a zenekart is. Ennek ellenére, úgy érzem, remekül oldottuk meg a koncertet. Március 15-e az egyik legfontosabb, legfelemelőbb érzésű ünnep a magyarság számára, és ezt mi is fontosnak tartjuk. Most volt egy olyan lehetőség, hogy az ünnephez kapcsolódóan csináljunk itt egy fesztivált, nem véletlenül Nemzeti Dal Ünnep lett a neve. Ennek volt egy kis NKA-támogatása, ami megkönnyítette a szervezési körülményeket, bátrabban lehetett reklámba fektetni, felszerelésbe, fénycuccba. Örülünk, hogy eljöhettünk Székelyudvarhelyre, hogy ennyi zenekar ide tudott jönni erre a jeles alkalomra, március 15-e mindenkinek nagyon fontos életérzést jelent, egy nemzetté való tartozást, és ez a nap arról szólt, hogy hová tartozunk, hogy magyarnak érezzük magunkat. A közönség megőrült, ünnepelte a többi zenekart és minket is. Ez egy olyan csoda, hogy hazamegyünk és boldogok vagyunk, erőt, energiát ad a folytatáshoz, hogy érdemes csinálni.”