Nem érti, hogy miért épp az ő hevenyészett kerítése szúr szemet a hatóságoknak

Végül nem a helyi rendőrségnek, még csak nem is a igazságszolgáltatásnak köszönhetően a helyzet megoldódott.

Elutasított dosszié

Azért, hogy a fürdőablakot ne tudják megközelíteni, Danék egy kerítést húztak a ház háta mögé, hogy a saját intimitásukat biztosítsák. Egyszerű, földbe szúrt vasoszlopokra dróthálóelemeket erősített fel, belülről rafiaszövetet szereltek rá. Nos, kiderült, erre is építési engedély kellene. Liviu Dan elkészítette a szükséges dokumentációt, és benyújtotta a városháza városrendezési osztályára. A dossziét kétszer is elutasították.

Az a kerítés, ami senkinek a közlekedését nem korlátozza, hiszen néhány centiméterre van a ház falától, nem a telek frontján van, hanem az udvarban. Ráadásul 70 négyzetméter udvarrészért fizet használati díjat, ami a lakáshoz tartozik. Az elkerített rész ennek még a 10 százalékát sem teszi ki. Hogy hol van az a hetven négyzetméter, azt senki sem tudja, ugyanis az udvar hivatalos, a tulajdonosok közötti területi felosztása sohasem történt meg.

A városrendészethez benyújtott dokumentumok beszerzésére fordított összeg régen túlhaladta a kerítés építésének értékét, ennek ellenére,

Keresik a dokumentumokat?

Az ügyben megpróbáltuk elérni a városi főépítészt, Florina Daniela Mihetet. Nem sikerült, épp értekezleten volt. Átirányítottak a szolgálat engedélyeztetési részlegére. Onnan pedig a városháza szóvivőjéhez. Végül Cosmin Blaga szóvivővel sikerült beszélni. Megígérte – megkérdezi a helyzetről az illetékes szolgálatot. Készségesen azt is megígérte, hogy amint beszélt a szolgálatiakkal, visszahív. Nem hívott. Másnap ismét felhívtuk. Akkor azt mondta, a kollégái nem találják a dokumentumokat, de visszamegy, és újból keresni fogják, és utána visszahív. Még nem hívott. Anélkül, hogy bármivel is vádolnánk a hivatalt, furcsának tartjuk a titkolózást. Ha pedig valahol elkallódott az a dosszié, a legegyszerűbb megoldás, ha megkérdezik a számát az érintett családtól.