Mitől döcög és mitől halad az egyház szekere – presbiterszemmel

A második gondolatébresztő kép az egyenetlen nagyságú faragott kövekből jól felrakott fal volt, mint a mindenkori gyülekezet, egyház szimbóluma. Isten az egyházát növekedve, haladásban akarja látni, mint a csíraképes magot avagy a mozgóképes szekeret. A lelkész számos igével alátámasztva bizonyította: a működést biztosító különféle erők és ajándékok, energiák mind Istentől jönnek, a lelki gyarapodást és megújulást is első sorban Ő munkálja – az ahhoz szükséges ajándékok biztosítása által az egyházba fektet be.

A befejező ábra egy vitorláktól repített, kicserélt kerekű szekeret mutatott – vidám, felkapaszkodott utasokkal. Akár az optimista jövőkép szimbóluma is lehetne: alkalmas futóművel, a Lélek szelét kihasználva nagyságrenddel könnyebb lehet minden.

Egy munkalapot is összeállított az elhangzottak ábráival az előadó, és felsorolt 19 lelki ajándékot, melyekkel Isten a gyülekezetét óhajtja építeni. A hallgatóság hat csoportban, vitavezetők segítségével, körökben, lelkészek nélkül beszélte meg a témát, majd a műhelymunkán elhangzott meglátásaikat a jegyzők ismertették a plénummal.

Okok és lehetőségek

A „döcögés” okai között szerepelt, hogy kevés a húzó ember, magukra vannak hagyva, nem fiatalok, társtalanok, bizonyos korosztályok nincsenek jelen. Egy irányba kell húzni, ez pedig nem megy, ha hiányos a kommunikáció és nincs összefogás. Akarjuk-e egyáltalán, hogy előrehaladjon, megmozduljon az egész? Ne legyünk mi az akadály! Szerethető-e, amit nem elég hatékonysággal teszünk? Olyan lelki ajándékokra kell cserélni a meglévő adottságokat, amelyek a gördülékenységet segítik elő.

Részt vesznek a nyári, egyházkerületi presbitertáborban. A gyors információcseréért Facebook-csoportot indítottak. Jövő szombaton Székelykeresztúron, április 6-án pedig Tusnádon találkoznak az egyházmegye másik két régiójának presbiterküldöttei.