Mit kell tenni, ha kígyót látunk?

– emlékezett vissza a hölgy, akinek sikerült lefotóznia a hüllőt, amelyről később kiderült, hogy egy tekintélyes méretű felnőtt vízisikló.

Ha veszélyben érzik magukat

Az állat azonosításban a Pogány-havas Kistérségi Társulás munkatársai segítettek, és arra hívták fel a figyelmet, hogy

Főként nedves helyeken él ez a faj, és általában őszi-tavaszi napokon kora reggel lehet találkozni velük. Nagyon jó rezgésérzékelőjük van, ezért messziről érzik, ha közelednek hozzájuk, és ilyenkor elkúsznak. Ellenségként tekintenek az emberre, nem prédaként, és csak akkor támadnak, ha valamiért nem tudnak elmenekülni. Ha mégis megmar egy sikló, fertőtleníteni kell a harapás helyét, de ezen kívül más intézkedés nem szükséges.

Az esetek 90 százalékában akkor sem lesz különösebb baja az illetőnek, ha semmit sem tesz a marás után. A siklókat úgy lehet a viperától megkülönböztetni, hogy utóbbinak hirtelen keskenyedik a farka, és általában jól látható a hátukon egy folyamatos, cikk-cakkos mintázat. A rézsikló hasonlít a viperára, de nem folytonos a hátán a mintázat, csak a fejük hasonló. A vízisikló alapszíne szürke, a rézsiklóé barna, a viperáknál pedig a nőstények barnák, a hímek pedig szürkék. Emellett létezik a térségben egy úgynevezett lábatlan gyík, amelyet gyakran összetévesztenek az emberek a kígyóval. Ez a törékeny gyík (Anguis fragilis) is teljesen ártalmatlan, és onnan lehet megkülönböztetni a kígyóktól, hogy sokkal fényesebb, pikkelyesebb a bőre” – magyarázta Demeter László.

Nem kell elpusztítani

„Esetünkben hívhatják a Pogány-havas Kistérségi Társulást, és segítünk a beazonosításban. Ha valakit meg is harap a kígyó, akkor ajánlott minél gyorsabban orvoshoz fordulni. Az nagyon hasznos, ha készítenek egy fotót a hüllőről, mert így könnyebb megállapítani, hogy milyen fajtáról van szó, és ha a koordinátákat is lejegyzik, ahol látták, hasznos lehet az élőhelyük feltérképezésének szempontjából. Ha viperáról van szó, ami meg is támad, a marás környéke gyakran megduzzad, fáj, és megváltozik a színe, megfeketedik. Emellett, mint ahogy egy méhcsípés is kiválthat allergiás reakciót egyes személyeknél, ez a kígyómarásra is igaz. Azonban ha ez nem áll fenn, egy egészséges felnőtt ember nem szenved maradandó károsodást egy viperamarástól. Azonban ha gyerekről van szó, mindenképpen orvoshoz kell sietni. Az emberek amúgy általában elpusztítják a kígyókat, ha találkoznak velük, erre azonban nem feltétlenül van szükség. Ők is ugyanolyan részei a természetnek, mint a többi faj. Rágcsálókat, gyíkokat fogyasztanak, nem az embert támadják meg.

– hívta fel a figyelmet a biológus.

Amikor az emberek olyan helyeken járnak, ahol előfordulhatnak viperák, mint például magas füves, sziklás részeken, körültekintőnek kell lenni, és pálcákkal kopogtatni kell magunk előtt, vagy dobogtatni kell a földön. A lényeg az, hogy ne lepjük meg, mert akkor harap, ha megijed. Ha netán megmar, azt komolyan kell kezelni, és azonnal orvoshoz kell fordulni. Nem szabad »lacafacázni«: leszorítókötést kell rá tenni, és rögtön hívni kell a 112-őt, hiszen két évvel ezelőtt egy fiú meghalt egy elhanyagolt viperamarás miatt. Persze nem halálos minden viperamarás, ez sok tényezőtől függ, például attól, hogy mennyi mérget fecskendezett be, milyen körülmények között, hová, és hogy nadrágon keresztül fecskendezte-e.

– hívta fel a figyelmet Demeter.