Merre tovább, Székelyföld Labdarúgó Akadémia?

– Az utóbbi fél év beigazolta: kezd beérni a Székelyföld Labdarúgó Akadémia munkája, ugyanis egyre több magyar és román utánpótlás-válogatottat ad az akadémia.

– Nekünk lejárt egy ötéves ciklusunk. Amikor Tajti József úrral, magyarországi partnerünkkel – aki valamennyi határon túli, magyar állam által támogatott akadémiáért is felelős – és Ráduly Róbert Kálmánnal, Csíkszereda polgármesterével 2012-ben kidolgoztunk egy ötéves ciklustervet,

a célunk az volt, hogy az öt év alatt fektessük le az alapokat, alakítsuk ki az alközponti rendszert, és hozzuk a szakmai munkát egy olyan szintre, hogy legyenek utánpótlás-válogatottjaink, illetve Romániában legyünk ott az első tíz fociakadémia között.

A Román Labdarúgó-szövetség elnöke szerint jelenleg az első három utánpótlás-nevelő központ között vagyunk, én azt mondom, hogy ez nem igaz, de az első tízben biztos benne vagyunk. Azt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi továbbra is erdélyi magyar klubként határozzuk meg magunkat, és nem játsszuk azt, hogy Bukarest felé lojális állampolgárok vagyunk, amikor viszont Nagylaknál átléptük a határt, az autó hátára felrakjuk a Nagy-Magyarország matricát. Ezért a bukaresti tárgyalásaim során mindig elmondtam, hogy

szívesen adunk gyerekeket a román utánpótlás-válogatottaknak, de alapjában véve azok fognak román utánpótlás-válogatottak lenni, akikre nem érkezett felkérés a magyar utánpótlás-válogattak részéről.

Jelenleg 16 utánpótlás-válogatott játékosunk van, és azt sem titkolom, hogy a klubunk hatalmas lobbitevékenységet fejt ki ezeknek a gyerekeknek az érdekében.

– Térjünk át az FK Csíkszereda harmadik ligás alakulatára: idény közben volt egy edzőváltás, azóta jönnek az eredmények.

– Egy akadémiai vezető keresztje, hogy akármit is csinál, bármilyen eredményeket is érnek el az általa vezetett akadémia utánpótláscsapatai, egy interjú során a második kérdés az, hogy „jó-jó, de a felnőtt csapattal mi a helyzet”. Ez természetes, hiszen nyilvánvaló, hogy a felnőtt csapaton keresztül ítélnek meg egy klubot. Tudjuk, hogy a harmadik ligás alakulatunk tavasszal nem jutott fel a másodosztályba. Én most is azt mondom, amit akkor nyilatkoztam a Csíki Hírlapnak is, amiért sokan meg is haragudtak rám:

nem érdemeltük meg a feljutást, mert egyszerűen kevesek voltunk.

Ne használjak nagy szavakat, de valószínű, hogy életemben először és utoljára fordult elő, hogy beleegyeztem abba, hogy mások véleményét meghallgatva hoztunk edzőt idén nyáron. Ez, mint köztudott, nem vált be. Utána váltottunk, és ahogy ön is mondta, jobbak az eredmények. Az angol táblázaton két pont előnnyel jelenleg az elsők vagyunk, a reális táblázaton pedig harmadikok. Azért tartom fontosnak az angol táblázatot, mert ott az idegenbeli pontokat nézik. Ne feledjük, hogy az FK tavasszal hazai pályán több meccset fog játszani, mint idegenben. Itt tennék egy zárójelt: az rendben van, hogy edzőt váltottunk, de

van a felnőtt csapaton belül egy olyan hangulat, ami nekem nem tetszik.

Érdekesnek tartom, hogy idehoztuk Lengyel Roland edzőt, aki nem tetszett, tehát elment; utána idehoztuk Vágó Attilát, aki ugyancsak nem tetszett; így ő is elment. Aztán idehoztuk Bálint László Györgyöt, eltelt egy kis idő, és kiderült, hogy Bálint úr sem tökéletes. Most hadd tegyem fel a kérdést: ha ugyanazon játékosok egy csoportjának egy edző sem tetszik, akkor a változatosság kedvéért nem néhány olyan játékost kellene inkább kicserélni, akinek mindig baja van a felkészüléssel és a taktikával? Lehet, hogy elgondolkodunk, és a télen néhány eddigi játékosnak megköszönjük az eddigi munkáját.

Célunk nyilván a második ligába való feljutás, ezért télen erősíteni fogunk.

Azt hozzáteszem, a klub továbbra sem fog lemondani arról, hogy a felnőtt csapat nagyrészt magyar játékosokat szerepeltessen.

– Az infrastrukturális beruházások kapcsán legutóbb azt nyilatkozta, hogy tervben van egy újabb lelátó építése.

– Mi nemcsak Csíkszeredát, hanem egy térséget, Székelyföldet képviseljük. A határon túli akadémiák vezetőit nemrég vendégül látta Orbán Viktor miniszterelnök úr, itt kerültek szóba a beruházások is. Nos, ha Isten is megsegít, akkor

jövőben Csíkszeredában elkezdjük a szemközti rossz lelátó lebontását, és helyébe egy új lelátót építünk,

alája pedig egy kiszolgáló épületet, amelyben szolgálati lakások és öltözők lesznek, mert oda fogjuk átköltöztetni a felnőtt csapatot. A lelátót ezer férőhelyesre tervezzük. Nyilván

ez a beruházás már a másodosztálynak szól,

hiszen esti világítást is tervezünk a pályára. Az új lelátó alacsonyabb lesz, mint a már meglévő, mert a tömbházlakóktól sem vehetjük el a napfényt; formájában azonban hasonlítani fog a már meglévőhöz. Továbbá Székelyudvarhelyen egy új edzőpályát, Nyárádszeredán pedig egy új műfüves nagypályát avatunk fel. Szeretnénk Marosvásárhelyen és Szovátán is egy-egy új edzőpályát létesíteni, de ez lehet, hogy a jövő évi megvalósításokba már nem fog beleférni. Egyébként idén sem ültünk hiába, Kézdivásárhelyen átadtunk egy új műfüves nagypályát esti világítással.

– Említette a beszélgetésünk elején, hogy utánpótlás-nevelés terén lezárult egy ötéves ciklus, értelemszerűen akkor kezdődik egy újabb.

– Mi az elmúlt öt évben szakmailag „belőttük” magunkat, és az idő folyamán kiderült, hogy az a képzés, amit folytatunk, jó. Egyébként óriásit léptünk azzal, hogy Magyarországról hoztunk szakmai igazgatót és edzőket. Most itt megállni nem szabad, ezzel a bázissal tovább kell lépni, mert nem szabad elfelejteni, hogy

az akadémiai rendszerünkben 4500 gyereket mozgatunk.

Nem titkolom, hogy a következő öt év célkitűzése, hogy ifjúsági csapataink érjenek el nemzetközi sikert is. Azt szeretném, hogy Magyarország és Románia után nemzetközi szinten is legyünk jók. Ehhez fegyelemben, intenzitásban és hozzáállásban is fejlődnünk kell, de hát ez a dolgunk.

A felnőtt csapatot illetően azt szeretném, hogy öt év múlva az első osztályban legyünk, vagy a másodosztály elején.

Ezt azért mondom, mert egy akadémia, amely nem akar 20 idegen légióst leigazolni, az általában ingázik az első- és a másodosztály között. Meg vagyok győződve, hogy ha a szurkolókat megkérdezzük, hogy saját csapatot akarnak-e, vagy olyat, amelynek tagjai útlevéllel jönnek be az országba, szerintem ők is azt mondanák, hogy inkább a saját gyerekeinkre alapozzunk. A harmadik célkitűzésünk, hogy az elkövetkező öt évben legalább egy játékosunk mutatkozzon be a magyar nemzeti válogatottban.