Regisztrációval, illetve a vadászathoz szükséges engedélyek kibocsátásával kezdődött a szerda reggel az etédi kultúrotthonban, amelynek udvarán a sorra érkező, terepszínű ruhákba öltözött férfiak üdvözölték egymást, és kávét szürcsölgetve beszélgettek az elmúlt időszak történéseiről. Román, magyar, de még német nyelvű mondatokra is felfigyelhetett a hallgató: a barátság és a vadászat szeretete kötötte össze a jelenlévőket.

Amikor összefognak a közösség érdekében

A bürokratikus munkát követően a közeli futballpályára vonult át a társaság, ahol a magyarországi hagyományokat követve megszólaltak az esemény kezdetét jelző vadászkürtök a Kovászna megyei Székely Vadászkürt Egyesület jóvoltából.

Elsőként Rákosi László, a Hubertus Vadásztársaság elnöke köszöntötte a részvevőket és támogatókat. Emlékeztetett, Magyarországon 2013-ban kezdeményezték a december 27-ei jótékonysági vadászatok megszervezését, amelyek célja a kórházak megsegítése – ezt a jó példát vette át társulatuk is. Hozzátette, meg szeretnék mutatni, hogy

Fazakas Attila, a Hubertus Vadásztársulat igazgatója közölte, az esemény célja a vadgazdálkodás, a vadak tisztelete, a vadászetika és a hagyományok továbbvitele, ugyanakkor a jótékonykodás.

Leszögezte, bár az afrikai sertéspestis jócskán megtizedelte a helyi állományt, ez esetben engedélyezik, hogy az egyik legnemesebb vadra, azaz vaddisznóra lőjenek a hajtóvadászat részvevői. Mindemellett rókákat és aranysakálokat is leteríthetnek.

Örvendetesnek nevezte, hogy több mint százan vesznek részt az eseményen, ugyanakkor hangsúlyozta, a 2008-ból származó 353-as rendeletben leírt biztonsági szabályok maradéktalan betartását várja el a balesetek elkerülése érdekében. Ezek közül a legfontosabbak:

Az eligazítást követően öt csoportra osztották a vadászokat, ezt követően pedig sorshúzás döntötte el, hogy ki melyik pozíciót foglalhatja el a terepen (a csoportja számára kijelölt helyszínen belül).

Kökénybokrok közt

Terepjáróba ülve egy Küsmöd és Atyha közötti kökény- és galagonyabokrokkal sűrűn benőtt, szeles domboldalra vezetett utunk. Mi Rákosi Lászlót kísértük a számára kijelölt helyszínre. Ő mondta el nekünk, hogy a vadászok gyakorlatilag félkört alkotva helyezkednek a Sárospatak és a Fatörés nevű részeken. Feléjük fogják kergetni a vadakat a hajtók.

Megtudtuk azt is, hogy évente csak egyszer szerveznek hajtóvadászatot ezen a részen, de így is csak reménykedni lehet, hogy minél több vad ront ki majd a fák és bokrok közül. Mint korábban is elhangzott,

A kijelölt helyre megérkezve nagyon fontos, hogy jelezzünk a szomszédos pozícióknál álló vadászoknak, amelyek mindegyike viselt legalább egy rikító színű ruhadarabot. Ez utóbbi egyébként elengedhetetlen a baleset-megelőzés szempontjából.

A vadászok egy előre meghatározott negyvenöt fokos szögben lőhetnek, nem számít etikusnak, ha a társunk felé közelítő vadat lőjük ki.

Harminc dörrenés

A hajtók zajára rendszerint a rókák bukkannak elő elsőként a sűrűből, amelyek rögtön menekülőre fogják, ha veszélyt éreznek. Őket követik az őzek, a szarvasok, a vaddisznók és a medvék, amelyek már jobban átgondolják, hogy merre fussanak – magyarázta Rákosi.

Ez esetünkben is így történt, hiszen bár még csak távolról hallatszottak a hajtók kiáltásai, a dudaszó és a helymeghatározó eszközökkel felszerelt vadászkutyák csaholása, máris kirohant két róka a bokrok közül. A vadásztársulat elnöke ekkor ki is biztosította puskáját, ám végül nem húzta meg a ravaszt, inkább várt. Sajnos azonban sok szerencsénk nem volt, hiszen nagyobb vad nem bukkant elő a sűrűből, csak a távolban láttunk egy menekülő vadmacskát, amely egyébként védett fajnak számít.

Nagyjából másfél óra múlva találkoztunk a hajtókkal is, akik addigra eljutottak a mi pozíciónkhoz, majd tovább haladtak a domboldalon felfelé. Ettől a perctől kezdve már nem kellett csendben lennünk, hiszen számunkra lejárt a vadászat.

így a későbbiekben csak a társaink sikerében bízva várakozhattunk a csontig hatoló hideg szélben. Nem is telt el sok idő, amire meghallottuk az első lövéseket, az esemény végére pedig mintegy harminc dörrenést számoltunk össze.

Tiszteletadás

A domboldalról lefelé jövet azt találgattuk, hogy vajon hány vadat ejthettek el a vadászok: a telefonbeszélgetéseket alapul véve nagyjából 3–5 vaddisznóra gondoltunk, ám semmi biztosat nem lehetett tudni. Az Etéd és Atyha közötti megyei út mentén lévő egyik területre igyekeztünk, ahol úgynevezett terítéket alakítottak ki a vadászok: zöld fenyőágakat helyeztek el a földön, valamint tüzeket gyújtottak. Ide várták a leterített vadakat. Rákosi László lapunknak kifejtette, hagyományosan a terítékkel szoktak hálát adni Szent Hubertusznak, a vadászok védőszentjének, valamint Dianának, a vadászat és az állatok istennőjének (római mitológia). Mindemellett tiszteletüket fejezik ki az elejtett vadak előtt.

Hamarosan kiderült, hogy

Ekkor ismét felharsantak a vadászkürtök a tiszteletadás jeleként. Előléptek a vadakat elejtő vadászok is, akiknek gratuláltak társaik. Végül a szervezők megköszönték mindenkinek a részvételt, majd egy közös vacsorára hívták el a vadászokat, ahol már többen is jelezték, hogy jövőre is részt vennének az eseményen.

Sokan adományoztak

Fazakas Attilától megtudtuk, hogy összességében 103 vadász vett részt a jótékonysági hajtóvadászaton, de olyanok is elküldték az 500 lejes nevezési díjat, akik nem jelentek meg. Mindemellett különböző vállalatok is támogatták céljaikat. Az összegyűlt adományt a székelyudvarhelyi városi kórháznak fogják eljuttatni – az intézmény vezetőségével egyeztetnek az összeg felhasználásáról.