Meghonosítanák a jégkorongot Székelyudvarhelyen – az alapok már megvannak

A közel egy év megterhelő volt mind az edzőknek, mind a gyerekeknek és szüleiknek is, hiszen itthon március elején bezárt a jégpálya, így heti két alkalommal száraz edzéseket tartottak, péntekenként pedig Csíkszeredába kellett utazniuk jeges edzésre. Emellé jöttek a csapatépítő táborok Csíkkarcfalván, és a hétvégi mérkőzések, melyekre a gyerekek egész szombatja vagy vasárnapja ráment. Minden nehézség ellenére egyikük sem hagyta abba, sőt idővel harmincra duzzadt a létszám, néhányuk most tanulja az alapokat.

– magyarázta az edző. Az U12 korosztályosok hét országos mérkőzésen vannak túl, mindegyiket elvesztették, a tíz éven aluliak már két nemzetközi tornán vettek részt, kilenc korosztályos mérkőzésből négyet megnyertek. Az edző szerint ennél a korosztálynál nem olyan nagy a lemaradás.

„Évente legalább hat hónapig kellene jég, és négy-öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy oda kerüljünk, mint a többi csapat. Ha egyformák a körülmények, meg tudunk mérettetni velük, másképp semmi esélyünk, ehhez pedig fedett pálya kell. A gyerekek nagyon sokat fejlődtek, hiszen amikor kezdtük, nyolcvan százalékuk nem tudott megállni a jégen. Edzéseken és mérkőzéseken is beleadnak mindent. Nekünk az idei és a következő tanulóév, ezt ők is tudják. Pszichikailag nagyon jól állnak, jól viselik a vereséget, nem törnek le. Arra biztatjuk őket, hogy élvezzék a játékot” – összegezte Bán-Széll István.

Meggyőződése, hogy a hoki egy külön világ, hiszen

Emellett a mérkőzések kulturáltak, nem káromkodnak, „nem anyáznak”. „A legösszetettebb sport, megvan benne a férfiasság és gyorsaság. Régen nagyon durva volt, a mostani szabályzat azonban nagyon vigyáz a játékosok testi épségére, kemények a büntetések. Minden testrész védve van, komoly sérüléseket nagyon ritkán szereznek” – hangzott a nyugtatás.

Az újak ára elérheti a kétezer lejt is, azonban interneten pár száz lejért jó állapotú használtakat lehet találni. „Egyszer kell a szülőnek ezeket megvennie, később eladhatja a következőknek. Különben is fölösleges újat venni a gyereknek” – jegyezte meg Bán-Széll István.

A sok fiú között három lány is siklik a jégen: egy testvérpár október óta ismerkedik a sportággal, a hétéves Pethő Réka azonban az elsőkkel kezdte, és egy mérkőzésen már gólt is lőtt. „Civilben” inkább hasonlít balerinára, mint hokisra, azonban a jégkorong a mindene.

– mesélte az anyuka. „Szeretek csapatban dolgozni. Amikor veszítünk, akkor is mindent beleadunk” – tette hozzá Réka. Ami a durvaságot illeti, az orvos anyuka megjegyezte, hogy a sürgősségi osztályon dolgozva sokkal több sérült focistát és kézilabdást látott.

Rajong a jégkorongért a tízéves Szélyes Bátor Örs is, aki négy év birkózás után tért át a hokira. „Egyre jobban megtanultam korcsolyázni és bízni magamban. Sok a házi feladat az iskolában, ezért egy kicsit fáraszt a sok edzés és mérkőzés, de mindent megteszek érte, mert a hoki az életem. Tudom, hogy sok idő és sok edzés kell, de profi játékos szeretnék lenni” – jelentette ki határozottan. Édesanyja szerint az egyedüli gond, hogy nem nagyon marad idő játszani, de boldognak látja fiát, ezért mindenben támogatja.