Visszaemlékezés: amikor Kincsest és Enachét törölték a jelöltek közül

Kincses jelöltsége ellen több politikai szervezet, egyesület emelt kifogást, de magánszemélyek is tiltakoztak. A jelöltség törlését a törvényszék többek között a következőkkel indokolta: „a nevezett személy más bujtogatókkal együtt súlyos következményekkel – gyilkosságokkal, fosztogatással és súlyos sebesülésekkel – járó soviniszta cselekményeket idézett elő. Ezenfelül manipulálta a lakosságot annak érdekében, hogy destabilizálja a gazdaságot, és hogy kivonja magát a kommunistaellenes harcból”. Az említett tárgyalás részét képezte egyébként Ioan Scrieciu szenátor-, illetve Ioan Judea képviselőjelöltek nevének törlése is a jegyzékből, ők azonban még a döntés meghozatala előtt írásban jelentették be visszalépésüket.

„Március 30-án léptem át a román-magyar határt, annak reményében, hogy a közelgő romániai általános választásokon RMDSZ-listán indulva megválasztanak, és a parlamenti immunitás védelmében nyugodtan visszatérhetek” – írta Kincses a Marosvásárhely fekete márciusa bővített, 2015-ös kiadásában. Az események folytatását már személyesen nekünk mesélte ügyvédi irodájában.

„Bécsből felhívtam a Budapesten tartózkodó Borbély Lászlót, hogy az RMDSZ feltétlenül óvja meg azoknak a román személyeknek a jelölését, akiknek gyászos szerepe volt a fekete március kirobbantásában: Radu Cionteanak, a Vatra Românească vezetőjének, továbbá Zeno Oprișnak, Scrieciu tábornoknak és Judea ezredesnek. Sajnálatos módon a saját, jogilag megalapozott kérésemet az RMDSZ akkori vezetése figyelmen kívül hagyta, és azt az óvást nem nyújtották be. Pedig ha a törlés olyan körülmények között történt volna, hogy kimondják: Smaranda Enache és én a demokrácia ellenségei vagyunk, Radu Cionteáék pedig igazi demokraták, az olyan döntés lett volna, amivel le lehetett volna leplezni az Iliescu-féle originális demokráciát. Annak következtében, hogy engem töröltek, került be a parlamentbe egyetlen RMDSZ-es szenátorként Markó Béla, és kezdte meg politikai karrierjét, én pedig csak öt és fél év után térhettem haza a koholt vádak alapján ellenem indított büntetőeljárás miatt” – emlékezett vissza.

A Romániai Magyar Szó 1990. május 10-ei száma közölte a bírósági döntés magyar fordítását, de közölte „gyéjé” (Gyarmath János, a lap akkori főszerkesztője) megütköző hangvételű kommentárját is a történtekkel kapcsolatban. A cikk végén a szerző Markó Béla a Népújságnak adott interjújából idéz: „Többször is érdeklődtünk a szavazási irodánál, valamint a bíróságon, hogy jegyeztek-e be ilyen óvást. Mindannyiszor tagadó választ kaptunk! Vasárnap éjfélkor járt le az óvások határideje és másnap, április 30-án anélkül, hogy az RMDSZ-t értesítették volna, le is tárgyalták az ügyet a helyi bíróság kijelölt bírói (az ügyet valójában a Maros Megyei Törvényszéken tárgyalták – szerk. megj.). A határozat jogerős, tehát a választási törvény értelmében fellebbezni sehova sem lehet”.

Törvényszéki bíróként dolgozott a Vatra alapítója

Megkerestük Ioan Sabău-Pop ügyvédet, a Vatra Românească alapító alelnökét. „Valóban, úgy emlékszem, hogy a döntés végleges volt, de a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekkel élhetett volna az RMDSZ, amennyiben a törlést törvénytelennek tartotta volna” – fejtette ki. A Vatra alapítója elmondta, bajtársként, de ugyanakkor vetélytársként is tiszteli Kincsest, aki akkoriban hozzájárult az etnikai feszültségkeltéshez. Hozzátette, tudja hogy felelőssé teszik, nem is annyira a 20-ai, hanem az azelőtti napokban történtek miatt. „Nem helyénvaló magatartást tanúsított, és 19-én én magam is láttam, hogy a régi városháza előtt a tömeg a leváltását kéri”. Az akkor törvényszéki bíróként dolgozó Sabău-Pop többek között a Kincses számlájára rótta fel a televíziós megjelenéseket, a helyi sajtóban közölt cikkeit, a nyilatkozatait, egyáltalán azt, hogy exponálta magát. Kérdésünkre, hogy mit gondol, volt-e szerepe a Vatra Românească szervezetnek abban, hogy törölték a jelöltségét, az ügyvéd elmondta: „Lehetséges, hogy volt valamilyen szerepe, azt hiszem, hogy volt is, de nincs ebben semmi elítélendő. Ugyanolyan törvényesen létrehozott szervezet volt, mint az RMDSZ”. Sabău-Pop azt a gondolatot is felvetette, hogy nem kizárt, az RMDSZ is örült a törlésnek. A beszélgetésben az is szóba került, hogy mindez Frunda Györgynek kedvezett rendkívüli módon, hiszen zöld út nyílt számára a politikában. A Sabău-Poppal folytatott beszélgetés ezen a szálon elsiklott, mert tévesen úgy emlékezett, hogy Frunda is szenátornak indult.

Frunda György megkeresésünkre elmondta, nem keresztezték egymást Kincsessel útjaik, hiszen ő képviselőjelölt volt. (Frunda az RMDSZ és az egykori Romániai Magyar Független Párt közös jelöltje volt.) Victor Ponta jelenlegi tiszteletbeli tanácsadója a jelöltség törlését elrendelő döntésről nem tudott nyilatkozni. „Nem tudom, én nem voltam akkor az RMDSZ vezetőségében. Nem tudom azt sem, hogy ki képviselte Kincsest, vagy hogy az RMDSZ részt vett vagy sem. Én a politikába a márciusi eseményekkor léptem be. Előd jött hozzám és kért meg, hogy vegyek részt a román és magyar közösségek közötti tárgyalásokon, mert a magyarok között kevés jogász volt” – emlékezett vissza a politikus.

Enache: törvénytelenség történt

Smaranda Enache úgy vélte, törvénytelen volt a választásokon való részvételének elutasítása, és megfosztották az alapvető alkotmányos jogától, hiszen választani és a választásokon indulni még 1990-ben is garantált joga volt minden állampolgárnak. „A tárgyalást nagy titokban tartották, én nem értesültem róla. Nem volt lehetőségem végighallgatni a vádakat, és védekezni sem” – emlegette fel az akkori eseményeket a Pro Európa Liga társelnöke. Enache szerint azzal a mindenkori hatalom példát akart statuálni. „A tárgyalás is része volt azoknak a sorozatos megfélemlítéseknek, amelyekkel bosszút akartak állni ellenem és másokon is a marosvásárhelyi márciusi események miatt, amikor ki mertem állni az emberi, a kisebbségi, a magyarság jogai mellett. Nemcsak engem akartak ezzel megfélemlíteni, hanem másokat is, nehogy a következő években függetlenül nyilatkozni merjenek, és elmondják a nyilvánosság előtt, hogy mit gondolnak” – mutatott rá. Smaranda Enache elmondta, a jelöltségének eltörlése őt csak megerősítette, de sajnálta azokat az embereket, akiket akkor rávettek, hogy egy ilyenfajta óvást aláírjanak.

Nem tudták, hogy mit írnak alá

A peranyag 158 magánszemély aláírását is tartalmazta. A tiltakozást magyar emberek is aláírták, közülük kerestünk fel néhányat a döntésben közölt nevek és lakcímek alapján. Az általunk megkeresettek közül sokan elköltöztek vagy már nem élnek. Három személlyel sikerült beszélni, ezekből egy közös narratíva bontakozott ki: nem tudták pontosan, hogy mit írnak alá, és nem tudták, hogy tettüknek milyen következménye lesz. Az is kiderült, mindannyian a Bukaresti Vegyipari Szerelő Tröszt marosvásárhelyi kirendeltségénél (TMUCB) dolgoztak.

A lakatosként dolgozó Birtalan Jenő úgy emlékszik, hogy hamarjában eléje tettek egy üres papírt, írja alá, aztán menjenek haza. Azt sem tudta, hogy mi állt azon a papíron. Egy másik, neve elhallgatását kérő beszélgetőtársunkat láthatóan felkavarta érdeklődésünk. „Nem szépíteni akarom, de félrevezettek minket, visszaéltek a jóhiszeműségünkkel, mert nem volt világos, hogy a tiltakozásból törvényszéki ügy lesz, és így fogják őket kizárni” – mesélte, hozzátéve, hogy kényszerhelyzetbe hozták az ott dolgozókat, akik úgy érezték, egzisztenciájuk kerül veszélybe, ha nem írják alá. Az aláíratók szóban ismertették a tiltakozás célját, majd egy papíron az egy-két sornyi szöveg alatti táblázatban kellett aláírni. „Nem mondom, hogy nem tudtuk, hogy mit írunk alá egyáltalán, de amikor azt mondták, hogy Judea és Kincses ellen tiltakozunk, akkor ebben a párosításban nem tűnt olyan katasztrofálisnak, hogy Kincsest is beteszik, ha Judea mindenképp esik” – mondta. Amikor kiderült, hogy az ő hozzájárulásuk is a jelöltség törléséhez vezetett, részükről is volt egy kísérlet, hogy törvényszéken visszavonják az aláírásokat, de úgy emlékszik, hogy talán nem is iktatták.

A történtekre B. A. sem emlékszik pontosan. „Nem emlékszem, valamit mondtak, megtévesztettek, nem értettük meg, hogy miről volt szó” – mondta. Kérdésünkre, hogy ki íratta alá velük a papírt, a következő válaszokat kaptuk: a „párttitkár”, a szakszervezeti vezetők, a mérnökök, de kérdőjellel felmerült Teodor Moga mester neve is. A neve elhallgatását kérő férfi másodszori találkozásunkkor a következőket mondta: „Sajnálom, hogy annyira naiv és jóhiszemű voltam”.