Vass Levente és Novák Zoltán a listavezetők

Hosszas hercehurcát követően eldőlt: Vass Levente, Csép Andrea, Császár Károly Zsolt, illetve Novák Zoltán került képviselőházi, valamint szenátusi, biztosnak számító befutóhelyre az RMDSZ Maros megyei listáján. Jó mozgósítás esetén akár egy második szenátor (Jakab István) és egy negyedik képviselő (Soós Zoltán) is bejuthat december 11-én a bukaresti törvényhozásba.

Nem vissza-, csak hátrébb lépnek

Noha ünnepélyes hangulat jellemezte a Kultúrpalota kistermében tartott rangsoroló ülést, a levegőben még is ott lebegett a leköszönő országgyűlési képviselők hiányérzete és ebből fakadó sértődöttsége. Ugyanis az utóbbi időszakban azt érezték, mintha a váltást csupán a váltás kedvéért tűzte volna zászlójára az RMDSZ Maros megyei szervezete.

Markó Béla köntörfalazás nélkül ki is mondta, hogy nem örül a teljes fordulatnak, megújulásnak, és arra intette a jelenlévőket, hogy ezt ne tekintsék stratégiai kérdésnek. „Maros megyének egy nagyon stabil és erős parlamenti képviselete volt. Azt kell feladatként rónunk azoknak, akik utánunk következnek, hogy folytassák a mi munkánkat” – jelentette ki Markó, aki 1990 májusától megszakítás nélkül az országgyűlésben tevékenykedett. Belátta, hogy az elmúlt időszakban ő is nagy dilemmában volt, induljon-e a tél eleji választásokon vagy nem. Volt elnökként, a szövetség alapszabályzata szerint ugyanis megillette volna egy befutó hely. A megméretkezés előtt állók figyelmét arra hívta fel, hogy a parlamentbe való jutás nem afféle jutalom az eddig elvégzett munkáért. „Nem egy-két napos kirándulás, hanem egy éjjel-nappali készenlét, iszonyatosan kemény munka” – mondta.

„Egy kicsit hátrébb lépünk, de nem állunk félre, mert nem olyanok vagyunk” – egészítette ki a szenátort alsóházi kollégája, Borbély László, megerősítvén Markót abban, hogy az utánuk következők az ő munkájukat kell folytassák. Kelemen Atilla arról beszélt, hogy öt órára volna szüksége ahhoz, hogy beszámoljon húszéves bukaresti tevékenységéről. Több mint száz törvénytervezeten szerepel a szignója, ennek dacára egy ideje mellőzve érzi magát. „Nem esik jól, hogy az utóbbi három évben még a tanácsomra sem volt szükség” – panaszkodott a közgyűlésnek a megyei szervezet volt elnöke. „Nemhogy félreállni nem akarunk, ezentúl is hallatjuk a szavunkat. Ha már van egy ifjúsági szervezet, létrehozunk egy kiégett szervezetet is, amelynek helyet kérünk a Szövetségi Képviselők Tanácsában” – tette hozzá félig tréfásan, félig komolyan.

Mivel hétfőn is dolgozott a parlamentben, Kerekes Károly nem vehetett részt a gyűlésen; rövid, tényszerű beszámolóját munkatársa, Gál Éva olvasta fel.

A mérce magassága

Bemutatkozásukban az új jelöltek közül szinte mindenki arról beszélt, hogy azok, akik az elmúlt huszonhat évben, öt, hat vagy akár hét mandátumon keresztül képviselték a magyarságot, magasra állították a mércét. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a belső acsarkodások miatt gyengébbeknek tűnjünk a többi romániai párt szemében” – hívta fel a figyelmet az egyik képviselőjelölt, akinek álláspontjával a többiek is egyetértettek.

A felszólalások során kiderült, hogy bár jól képzett, lelkes, tenni akaró, merész elképzelésekkel rendelkező jelöltek kérték a jelenlévők szavazatát, retorikából, meggyőzőkészségből és magyar nyelvtudásból néhány kivétellel messze elmaradnak az elődöktől. A versenybe szállók közül olyan is akadt, aki önéletrajzát sem írta meg anyanyelvén.