Varrottasba öltöztetik a jövőt

A sikerélmény, a kapcsolati hálózat és a közösségi média modern kifejezések, azt hinnénk, csak a fiatalok használják, és foglalkoznak ezekkel. A szentkirályi Adorján Irénke nénit megismerve mindez teljesen megcáfolódott, a kerekesszékben ülő asszony nagyon fontosnak tartja, hogy a saját és a közössége életének sikerélménye legyen. Ezt a varrásban találja meg, és a mellette álló csapattal együtt sikerüket a kapcsolati hálójuknak köszönhetik. Ottjártunkkor Irénke néni a Facebookról mutatta az asszonyokkal közösen készített munkákat, hiszen jól tudja, ez is egy jó eszköz a népszerűsítéshez.

„Spontán módon alakult ki ez a csapat. Én már évek óta varrok a családnak és másoknak is. Egyszer kitaláltuk, hogy a templomunkat öltöztessük fel szépen, így szürkére varrtunk fehérrel egy teljes garnitúrát, majd egy pirosat is. Ezt követően elhatároztuk, hogy amíg bírjuk, csináljuk. Sajnos csak egyetlen fiatal asszony van köztünk, aki megszerette a varrást, a többinek nincs ideje, nincs türelme. A náznáni templom avatására készülve állt össze tulajdonképpen a csapat, a tiszteletes asszony az egyik bibliaórán szólt, hogy aki tud segíteni a varrásban, szívesen látják. Így ismerkedtünk meg például Erzsikével, aki akkoriban költözött Szentkirályra, ő így lett tagja a csoportunknak” – mesélt a kezdetekről a szentkirályi asszony.

Hosszadalmas, türelmet igénylő munka, de szeretik

Irénke néninek rengeteg mintája van, amelyeket kombinálni szokott, hogy minél egyedibbek legyenek a varrottasok. Településük tiszteletére egy teljesen egyedi darabot varrtak, hogy legyen egy szentkirályi minta is. Mindig felosztják a munkát, idejétől függően mindenki vállal egy részt. Amikor van egy megrendelés, összeül a kupaktanács, hogy megbeszéljék, ki mivel foglalkozik. Irénke néni kitalálja a mintákat, és kirajzolja ezeket. A rajzokat tűvel kiszurkálják, ami sok munkát és türelmet igényel, majd ráteszik az anyagra, festékkel eldörzsölik, így a minta megmarad az anyagon, aztán következhet a varrás.

Az alapanyagokat is az asszonyok szerzik be, megvannak az összeköttetések, akiktől a legjobb anyagot kapják. A vásznat Panitból hozzák, a jó cérnát pedig gondosan félretetetik a boltban, hiszen nem mindegy, hogy milyen a színe, a minősége, mert előfordulhat például, hogy nem szép, nem elég élénk a piros szín.

„Nagy örömmel tanítanánk varrni a fiatalokat”

Az Irénke néninél körbeült asszonyok vidáman, szeretettel meséltek munkájukról. „Mindannyian szeretjük csinálni. Van olyan is, hogy panaszoljuk Irénkének, hogy unalmasak az esték, mert nincs mit varrni, várjuk az újabb rendelést. Reméljük, hogy a mostani fiatalok, ha majd egy kicsit idősebbek lesznek, átveszik majd ezt a hagyományt tőlünk. Érdeklődés van, támogatnak bennünket ahogy tudnak, s amikor lesz idő, akkor ők is bekapcsolódnak, így reméljük, hogy ez nem marad annyiban. Jolánka néni hetven év után tanulta meg a varrást, ő az élő példa arra, hogy sosem késő elkezdeni” – mesélték jókedvvel az asszonyok. Megkérdeztük őket, hogyha a fiatalok érdeklődnének... – itt meg is szakították a kérdést azzal, hogy igen, természetesen, hogyne, bármikor megtanítanák a fiatalokat erre a szép foglalkozásra.

Dél-Koreába is eljutottak munkáik

Sok templomot díszítenek a szentkirályi varrottasok. Szabó Erzsébet elmondta, ezenkívül más megrendeléseik is voltak. „A Kárpát-medencei Szentkirályiak Találkozóját szervezték meg itt nálunk, erre az alkalomra négyszáz tarisznyát, és számos házi áldást varrtunk, ezeket egy év alatt készítettük el. Imahatekre is varrunk a vendég lelkipásztoroknak ajándékba egy-egy házi áldást, Bocskai nyakkendőt is készítünk megrendelésre. Külföldről is vannak megrendeléseink Irénke néni ismeretségén keresztül, például a dunaharaszti templomba is varrtam egy abroszt. Az egyház küldöttsége Dél-Koreában járt, oda is varrtunk tarisznyákat” – mondta Erzsébet.

Nyugalom, hagyomány és sikerélmény

Végül arról kérdeztük a szentkirályi asszonyokat, hogy miért szeretik, és miért tartják fontosnak a varrást. Erzsébetet megnyugtatja ennek a munkának a szépsége, és a hagyomány ápolását is fontosnak tartja. Jolán idejét ez tölti ki, elmondta, régebb gépi hímzéssel foglalkozott, csak most tanult meg a varrni, de nagyon szereti. Nyugodt és szép foglalkozás ez Ibolya szerint, és fontosnak tartja, hogy megőrizzék az utókor számára. Irén minden gondját elfelejti varrás közben, őt is szintén megnyugtatja, örömöt jelent számára. Negyedik osztályos kora óta varr Denissze, ez a hobbijává vált. Irénke néni vagy ahogy a többiek nevezik, a főnökasszony évek óta ezzel foglalkozik, szerinte nagy szükség van a sikerélményre, a varrás pedig számára ezt jelenti.

A lelkes szentkirályi asszonyok szép munkáiból bárki rendelhet, felveheti a kapcsolatot Adorján Irénke nénivel a 0752-313.156-os telefonszámon.