Székelytompa: élet kellene a kulturális tevékenységekre szánt épületbe

Székelytompa régi kultúrotthonául az egykori iskolaépület szolgált, miután az 1930-as években új felekezeti iskola épült. Az államosított intézményt az 1960-as években megtoldották egy további épületrésszel, ez lett a falu új kultúrotthona. Az ingatlant néhány évvel ezelőtt visszaszolgáltatta az állam a helyi református egyházközségnek, így a nyárádszeredai önkormányzat jelenleg bérleti díjat fizet ezért: az épület első részében iskolaterem működik, a hátsó részét kultúrotthonként használhatja továbbra is a faluközösség. Nem egy tágas épületről van szó, csak amekkorát az akkori költségvetés és a telek is megengedett: viszonylag szűkös, de a falu kulturális igényeinek éppen megfelelő méretű.

Visszafordítják a bért az épületre

Az önkormányzat mintegy hat éve bérli az épületet az egyházközségtől, mivel a jelenlegi iskolai épültben nem fér meg az óvoda és a két elemis osztályterem, egyik iskolai csoport az egyházi ingatlanban működik. A két fél közötti szerződést évente megújítják, és azért nem hosszabb időszakra szól, mivel az önkormányzat tervei között szerepel az iskolaépület bővítése és felújítása – mutatta be a jelenlegi helyzetet Tóth Sándor polgármester, aki úgy véli: meg is látszik az épületen, hogy a bérből származó összeget visszafordítják rá, és az önkormányzat is besegít, hogy az oktatás normális körülmények között működjön. A tetőzetet folyamatosan tatarozzák, néha külső javításokat végeznek, de helyenként még elkelne a gondoskodás, vakolás, s az udvart is szépíteni kellene. Azonban az épület belülről rendbe van téve, látszik a befektetett pénz: padlózatot cseréltek, bevezették a vizet, van konyharész és benti illemhely, megoldották a néhány éve a gázfűtésnél felmerült gondokat is. Az önkormányzat is fontosnak tartja, hogy ha fizet, akkor jó körülményeket teremtsenek, de a faluközösség és helyi vállalkozó is fordított rá pénzt. Az egyház a bér összegét nem szerződés szerint, hanem „betyárbecsületből” visszafordítja az épületre, így olyan színvonalat tudnak biztosítani, ami szükséges ma egy falusi kultúrotthonban.

„Nincs panasz az itt élők részéről. Lehetne sokkal modernebb az épület, de nem az önkormányzat tulajdona” – vonja meg a mérleget az elöljáró, aki elégedett a székelytompai helyzettel, és úgy véli, hogy ez az épület „középkategóriás”, azaz van olyan kultúrotthon a Nyárádszeredához tartozó falvakban, ahol ennél rosszabb körülmények vannak. Az is igaz, hogy ez utóbbi helyeken azért hanyagolták a feljavítást, mert nem volt igény az épületre vagy volt más épület, amely megfelelt a helyi közösség igényeinek. Van sokkal jobb állapotú épület is, ahol pályázati pénzeket tudtak fordítani a rendbetételre – ismerte el a városvezető, aki a székelytompai együttműködést megfelelőnek, eredményesnek tartja, de úgy véli: amikor az iskolai osztályt innen elköltöztetik, akkor derül ki, hogy az egyház majd fenn tudja-e tartani egymaga az ingatlant.

Nem sokszor zavarják a csendet

Mostanában csendes a kultúrotthon épülete, ritkábban nyitják ki az ajtaját, néhány vidámabb vagy szomorúbb családi eseménykor veszik igénybe. Pedig néhány évvel ezelőtt jóval kihasználtabb volt, a kulturális élet is pezsgőbb volt: műkedvelő színjátszók érkeztek, a farsangi időszakban kosaras bálokat rendeztek, itt folytak le a falunapi kulturális programok, az egyház is itt ünnepelte az idősek napját. A fiatalok is igénybe vették az épületet, színdarabokat, szüreti táncokat tanultak és mutattak be, de a hosszú téli estéken sokszor megtöltötték azt az asztaliteniszezők is.

A fiatalok közül Andrási Evelint kérdeztük meg a jelenlegi helyzetről és az elvárásaikról. Szerinte a faluban sajnos már jó ideje nincs kulturális élet, és ez problémát jelent, mert az emberek életéből hiányzik egy lényeges elem. Fontos volna újra beépíteni a hétköznapok egymásutániságába a kultúrát, ami egy kis változást, színt is csempészne a falu lelkébe. Ugyanakkor szeretné, ha a kultúrotthon olyan hely volna, ahová a fiatalok elmehetnének kikapcsolódni, ahol nagyszerű csapatépítő programokat, akár ifjúsági találkozókat is szervezhetnének. Ez újra összekovácsolná a falu fiataljait – véli a főiskolás lány.

Fontos – de van rá igény?

Régen a templom és iskola mellett a falu művelődési otthont is épített, mert az emberek fontosnak érezték, hogy ne csak családi ünnepekkor gyűljenek össze, hanem szüretkor és szinte minden ünnepen bált szerveztek, színdarabokat tanultak és mutattak be – mondta el Gáspár Ildikó pedagógus, aki szerint nem csupán az időhiány az oka annak, hogy ezt nem viszik tovább a fiatalok. Az idő most is „kikerülne”, ha volna igény ezekre a tevékenységekre. Jöttek a vendégszereplők, voltak előadások, de ha csökken vagy hiányzik a nézők érdeklődése, minden leépül. Pedig ezekre az eseményekre szükség volna, mert egyrészt a közösségi érzést, az összetartozást erősítik. A faluban élő értelmiségieknek is feladata, hogy olyan tevékenységeket szervezzenek, amelyet a kultúrotthonba visznek, akár az iskolai rendezvényeket is. Ez egy esemény a faluban, és nemcsak a gyerek szülei, nagyszülei mennek el megtekinteni, hanem olyanok is, akiknek nincs lehetőségük máshová elmenni, és ez mindenkire jó hatással van, együtt van a közösség és egyszerre több nemzedék is. Az egyháznak is felelőssége, hogy egyes rendezvényeit a kultúrotthonba vigye, mert nem biztos, hogy az istentisztelet minden embert megszólít, de lehet, hogy másfajta rendezvényen részt vennének. A szülőket és a családokat a gyerekek révén kell megszólítani és életet vinni a kultúrotthonba. Nem kérdés, hogy ez szükséges, és tenni kell, hogy olyan hely legyen ez, ahol a közösségnek jó összegyűlni.

Tóth Sándor polgármester is úgy látja, a közösséget jobban be kell kapcsolni a kulturális életbe, ám ez kétoldalú kérdés. A falvakba főleg olyan kínálatot kell vinni, amely közel áll az ott élők gondolkodásához: műkedvelő színjátszókat, klasszikus darabokat, kabaré-előadásokat, és az önkormányzat néha a Bekecs Néptáncegyüttes előadásait is „kiviszi”. Ha a közösség részéről van igény és pozitív hozzáállás, akkor a polgármesteri hivatal hozzá tudja tenni azt a szakmaiságot, szervezést és odafigyelést, amely révén a falvakban is rendszeresebb lehetne a kulturális élet – véli a polgármester.