Mi visz külföldre, mi hoz haza?

Arra a kérdésre nem kaptuk meg a választ, hogy ki megy el és ki marad itthon, de beszélgettünk olyan emberrel, aki hosszú évek óta külföldön dolgozik, olyannal, aki épp most vándorolt ki, illetve olyanokkal is, akik már hazatértek, miután megnézték közelebbről azt a bizonyos „kolbászkerítést”. És a hazatérés nem függ attól, hogy épp Svájcban, Németországban, Angliában vagy Olaszországban dolgozik az ember, még csak attól sem, hogy okleveles munkát végez vagy mosogat.

Több marad az ember zsebében

Több éve már, hogy Olaszországban dolgozik Csuka Sarolta. A fiatal lány Szardínia szigetén egy tengerparti városban kapott munkát. A turizmusban dolgozik, minden évben más-más területen, hogy minél több szakmába beletanuljon. „A vendéglátóiparban kezdtem mint pincér, majd egy napi hajókirándulásokat szervező cég alkalmazottjaként folytattam mint reklámügynök és jegyeladó. Recepciós is voltam egy kemping irodáján” – sorolja az elmúlt évek munkahelyeit a 27 éves lány. Szerinte a külföldi munkavállalás legfőbb előnye a pénzszerzési lehetőség, az olaszországi havi bér ugyanis jóval magasabb, mint a romániai. Igaz nagyobbak az árak is, de mégis több marad meg az ember zsebében. A fiatal lány a pénz mellett a tapasztalatszerzést is fontosnak tartja, lehetősége nyílt ugyanis újabb és fejlettebb társadalom mentalitását, kultúráját megismerni.

Olaszországi tartózkodásának legnagyobb hátránya, hogy nehéz elviselni a családtól, barátoktól való távollétet, még akkor is, ha a mai fejlett technika által nyújtott kommunikációs eszközök megkönnyítik az otthoniakkal való kapcsolattartást. „Nem tervezek véglegesen kint maradni, átmeneti megoldásként választottam ezt a lehetőséget. Hosszú távon mindenképp otthon szeretnék élni. Évente egyszer járok haza, de az úgy szokott lenni, hogy a nyári szezonban dolgozom Szardínián, télen pedig általában otthon tartózkodom” – fejezte be „élménybeszámolóját” Csuka Sarolta.

Egyről a kettőre jutni

A jelenlegi gazdasági helyzet miatt döntött úgy a 27 éves Bécsi Levente is, hogy néhány évre Svájcba költözik, s ott próbál – ahogy ő fogalmaz – egyről a kettőre jutni. Mert azt itthon nem lehet. Eddig szakácsként dolgozott, barátnője pedig szociális munkásként, de úgymond egyik hónapról a másikra éltek, ebből pedig elegük lett. „Ha lakást szeretnél vásárolni, akkor eladósítod magad a bankoknál minimum húsz évre, ugyanaz a helyzet, ha autót vagy más javakat is szeretnél. Nem beszélve arról, hogy ilyen körülmények között nehéz gyereket vállalni” – beszélt a költözés okairól a fiatalember, aki már Bázelben a nyelvtanulással, beilleszkedéssel foglalkozik. Mivel itthon szakácsként dolgozott, reméli, külföldön is el tud helyezkedni a szakmájában, de ha nem, bármit elvállal. Az anyagi jobblét a cél – fogalmazza meg nagyon egyszerűen. Érdeklődött is már az ott élőktől, így tudja, hogy körülbelül 3000 svájci frankot lehet keresni átlagosan egy hónap alatt, de a több pénzből persze több is elmegy a kiadásokra.

„Ahhoz, hogy Bázelben kibérelj egy lakást, kifizesd a betegbiztosításod háromhavonta, a számlákat, s ha van egy autód, akkor annak a fenntartási költségeit, szükséged van úgy 2100 frankra. Tehát a fizetésed kétharmadát itt is elköltöd, de közben magasabb életszínvonalon is tudsz élni” – fogalmaz a fiatalember. Tervei szerint barátnőjével együtt olyan 2–3 évet tölt külföldön majd, s reméli, hogy ez alatt az idő alatt össze tud gyűjteni akkora tőkét, amellyel majd itthon is tud kezdeni valamit. Tehát jelenleg még mindig a hazatérés a fő cél, de tudja, hogy sokan megszokva a magasabb életszínvonalat, már nem tudják rávenni magukat a hazaköltözésre.

A magyarság utáni vágyakozás is hozta haza

Hogy nem ragad azonban kint mindenki, azt a 25 éves Balogh Katalin példája is bizonyítja. A ma már Marosvásárhelyen marketingmenedzserként dolgozó lány az egyetemi évek után döntött úgy, hogy megnézi: vajon kolbászból van-e a kerítés külföldön. „Leginkább a kíváncsiság vonzott Londonba és nem az anyagiak, a saját bőrömön akartam megtapasztalni, hogy képes-e egy nagyváros többet nyújtani, mint az otthonom, Marosvásárhely. Nagyon szerettem Londonban élni, pörögtek az események, pezsgett a város. Annak ellenére, hogy nem a szakmámban dolgoztam, jól éreztem magam, és anyagilag is megérte. Óriási tapasztalat volt az ott töltött idő. Egy év után azonban megfogalmazódott bennem a legnagyobb klisé: mindenütt jó, de a legjobb otthon!” – meséli Balogh Katalin, aki bár szeretett volna a szakmájában dolgozni és fejlődni, de mivel ez anyanyelvfüggő, ott nem volt rá lehetősége.

„Ezenkívül a család és a barátok hiánya hozott haza, na meg a magyarság utáni vágyakozás a szó minden értelmében. Egyszerű mindennapi dolgok, amit magyar nyelvkörnyezetben megtehetek: egy színházi előadás, vásárlás a boltban, kávézás a barátokkal, ebédszünet a munkatársakkal, vagy éppen egy olyan fesztivál, mint Tusványos. Itthon legalább a bánatot és az örömöt is ki tudom fejezni a legodaillőbb jelzőkkel, úgy hogy mindenki megérti pontosan, mire gondolok” – vonta le a legnagyobb tanulságot a fiatal lány, aki ennek ellenére, mindenkinek bátran ajánlja, ha megteheti, próbálja ki egy kicsit, hogy milyen a külföldi lét.

„Bolondult meg” a honvágytól

Pozitív példa a 31 éves programozó esete is. Németh Csaba összesen két évet élt Németországban, hármat pedig Budapesten. Ő azon kevesek egyike, akik külföldön is a szakmájukban dolgozhattak. Kérdésünkre elárulja, a külföldi munka előnyeként könyvelheti el a szakmai tapasztalatszerzést, s persze a kedvező anyagi feltételeket. Emellett érdekes volt számára megismerni a németek, valamint az indiaiak és kínaiak gondolkodását és a pesti életet is.

Sokkal gyorsabban sorolja már a külföldön tartózkodás hátrányait: a honvágy, a honvágy és a honvágy. Németh Csaba eleinte havonta hazalátogatott, mert különben – ahogy ő fogalmaz – „bolondult meg”, később már ritkultak a látogatásai, de akkor is két-három havonta hazajött, illetve hazajöttek, mert a fiatalember menyasszonyával együtt tartózkodott kint. Sőt külföldről szervezték a marosvásárhelyi esküvőjüket is. Tavaly ősztől tartózkodnak itthon, s nem is áll szándékukban egyelőre külföldre menni. Mindketten szakmájukban dolgoznak itthon is, összeházasodtak, és már egy házat is vettek, így megalapozva az itthoni életet. A 31 éves fiatalember hozzáteszi: itthonra terveznek, de ki tudja, mit hoz a jövő.