Keresztyén nomádtábor Jobbágyfalván

Nagyváradon 2009-ben hirdettek először karácsonyi témájú keresztyén fogalmazásversenyt a gyerekek számára. Először csak az iskolákban, de hamarosan az Evangélium Hangja rádióban és egy internetes felületen is megjelent a felhívás, amelyre meglepően sokan reagáltak Bihar megyéből és a Székelyföldről, és mintegy 230 fogalmazást is kaptak. Ennek láttán a következő évben a 3-8. osztályos korosztályból már az első tíz legjobbakat díjazták, ebből a három legjobbat elküldhették a Hargita keresztyén táborba, a többiek nagyváradi jutalomkirándulást nyertek. Ám úgy vélték, nem ez a legjobb díjazási mód – meséltek a kezdetekről Meleg Adina tanítónő, főszervező és Jánosi Anita óvonő, az Evangélium Hangja önkéntes munkatársa, a magyar nyelvű gyerekműsorok szerkesztője. Egy misszió során Maros megyében Dohi Zoltánnál találkoztak Simon Andrással is: kiderült, hogy a magyartanár nomád táborokat is szervez, így csakhamar úgy döntöttek, a fogalmazásverseny nyerteseinek ezután ilyen jutalomtábort ajánlanak fel.

Testi és lelki harcok

Az idei táborban a tavaly novemberben meghirdetett verseny győztesei mellett eljött néhány tavalyi résztvevő is: 19 gyerek és ugyanennyi felnőtt táborozott hat napig a Nyárádmentén. A három csaparta (piros, fehér, zöld) osztott gyerekek délelőtt ősi harci technikákat tanultak: lovagoltak, vívtak, íjászkodtak. Délután csoportos játékokon, foglalkozásokon vettek részt, esténként pedig előadások, beszélgetések folytak, amelyeken őseink nomád  élete és a keresztyén nézetek egyaránt terítékre kerültek.A csodaszarvas mondája kapcsán arról értekeztek, hogy mi vezeti életünket, mit miért hagyunk fel, miért fontos az isteni értékek követése, míg a fehér ló mondájából arról tanultak, mennyire értékes az életünk, milyen apróságokért adunk fel értékeket, mennyire értékeljünk önmagunkat, életünket. De volt előadás a bűnről, magunknak és Istennek való hazugságokról, illetve arról, hogy életünkben semmi sem történik véletlenül. Délután a “törzsek tanácsában” arról is hallottak, hogy hiába ad Isten fegyvert a kezünkbe, ha nem használjuk azt a harcban magunk megvédésére, de esti filmvetítés keretében arra is rájöhettek a gyerekek, hogy a reményt sosem szabad feladni, Isten az elesetteken is segít.

Ismerni kell a kevésbé jót is

A résztvevő gyerekek okosak, értelmesek, párhuzamot vonnak már az itt hallottak és az életük között, összevetik az ismeretlent a valósággal – mondta el a két szervező, aki azt is hozzátette: mindenképpen hangsúlyt fektetnek ősi nomád életmódunk bemutatására, kihangsúlyozva, hogy egyes pogány dolgokra nem vagyunk büszkék és nem kell azokkal élnünk, de múltunkat mindenképpen érdemes ismerni.