Kártékony jótékonykodás a kastélytulajdonossal

A Franciaországban élő üzletember 2005-ben vásárolta meg a nemes család egyik örökösétől, Kerekes Mária Saroltától a már akkor aránylag rossz állapotban lévő épületet. Az eltelt nyolc év alatt, az ígérgetéseken és egy ideiglenes tetőjavításon túl Moscovici szinte semmit nem tett az újklasszicista homlokzatú épület helyrehozása érdekében. A kastély melléképületeiben asztalosműhelyt működtető franciaországi vállalkozó még egy, a telket bekerítő egyszerű dróthálóba sem volt hajlandó befektetni. Érdektelenségének következményei nem csak, hogy lehangolók, egyenesen veszélyesek. Az egykoron pompázó kastélykert és birtok ma már jobban hasonlít egy szemét- és törmelékdombra. Az épület a fosztogatók, guberálók és bokorlakók kedvenc tanyájává, és ezáltal áldozatává vált. Mivel nem csak az ajtó- és ablakkereteket, a padlózatot meg a cserepeket hordták szét, szerkezete is olyannyira meggyengült, hogy bármikor beomolhat. A helyiek szerint talán ez is lehet az új tulaj érdeke, hisz akkor a potom 25 ezer eurójáért akkor nem egy ennél lényegesen többe kerülő, restaurálásra váró kastélyt, hanem egy 17 ezer négyzetméteres területet kapott a Marosvásárhellyel összenőtt, dinamikusan fejlődő településen.

Keresztes Géza műépítész szerint teljesen nyilvánvaló, hogy Jean Claude Moscovici rosszhiszeműen viszonyult az épített örökséghez. Annak ellenére, hogy egy felmérést rendelt tőle és Csákány Dezső kollégájától, 2005-től errefelé csak egyszer volt hajlandó egyeztetni a műépítésszel és az építő mérnökkel. Minden egyes megbeszélésre egy honfitársát, a kastély gazdasági épületeit bérlő Alain Vigneau-t küldte. Utóbbi egy idő után megunta, hogy Moscovici be nem váltott ígérgetéseit tolmácsolja, és azok miatt pironkodjon. „Őszintén szólva én is megelégeltem, hogy ingyen tolmácsoljak, aktákat fordítsak, hivatalosságokkal tárgyaljak. Így is az épület állapota miatt mindenki hozzám fordul, gondolván, hogy tehetek róla” – fakadt ki Vigneau korábban.

Az viszont már Keresztes Géza és Csákány Dezső számára is teljesen érthetetlen, hogy az illetékes hatóságok miért engedték, hogy a törvényre és jóérzésre egyaránt fittyet hányó új tulaj ide juttassa a falu egykori jelképét és büszkeségét. „Mi már reklamáltunk eleget, de semmi nem történt. Sem a francia tulajdonos, sem az illetékes hatóságok részéről” – mondja Csákány.

Rosszra vezető jóhiszeműség

A hatóságok, melyeknek kötelességük lett volna felszólítani, majd pénzbírsággal sújtani a kastély tulajdonosát, a felelősség alól való kibújás mellett az egymásra való mutogatás taktikáját alkalmazzák. „Ha hiszi, ha nem, intézményünkből nincs aki bírságoljon. Az illetékes kollégák közül az egyik nyugdíjba vonult, a másik huzamosabb ideje betegszabadságon van. Én nem tölthetem ki a büntetési jegyzőkönyvet, mert erre nincs jogom. De különben is, miért nem bírságol a polgármesteri hivatal?” – szabadkozik Nicolae Băciuţ, a Maros Megyei Művelődési Felügyelőség vezetője. Mint mondja, a 2001/422-es törvény hiába teszi lehetővé, hogy a felügyelőség 5-től 10 ezer lejig terjedő pénzbírságot szabjon ki, ha a tulajnak nincs pénze az épület felújítására, akkor a büntetésre sem jut. „Akkor már inkább hagyom, hogy azt az összeget fektesse a kastély helyrepofozásába. Ha meg nincs pénze, nem kötelezhetem arra, hogy szerezzen” – érvel Băciuţ.

Polgármestersége idején a sehova sem vezető szép szó híve volt Nagy Márton volt elöljáró is. Az évek során többször is elmondta, hogy ő nem fog büntetni, inkább megbízik a francia vállalkozóba. A tavaly nyáron a Nagy helyébe lépett addigi alpolgármester, Takács Olga sem élne a törvény kínálta lehetőséggel. „Nem tudom, hogy a pénzbírság mennyire segítene a kastélyon. Az idén volt már egy tárgyalásunk Moscovici úrral, s én inkább azt mondom, hogy még várjunk egy kicsit, lássuk, betartja-e az ígéretét vagy sem. Ha megszegi a szavát, még mindig tudunk lépni” – szögezi le az új községgazda.

Fedezet nélküli ígérgetések?

Az önkormányzattal folytatott tárgyalások során Jean Claude Moscovici megígérte, hogy májusig a tanácsosok asztalára teszi a kastély restaurálásának tervét, majd hamarosan nekilát a munkálatoknak. Daniel Cheşa helyi önkormányzati képviselő szerint a koronkaiaknak nincs miért továbbra is bízzanak a francia állampolgárba, mert az már szinte nyolc éve hülyíti őket. „Ez az ember gúnyt űz belőlünk és a Tholdalagiak kastélyából. Amikor itt járt, valami rajzokat, afféle kezdetleges tervet ugyan bemutatott, de ugyanakkor elpanaszolta, hogy nem megy az üzlete és nincs pénze. A tanácsnak már rég élnie kellett volna a telekkönyvbe is bejegyzett feltétellel, miszerint amennyiben nem teszi rendbe az épületet, vállalja, hogy 32 ezer eurós büntetést fizet a polgármesteri hivatalnak” – szögezi le Cheşa. A jogász végzettségű tanácsos utánanézett Moscovici ügyeinek, és kiderítette, hogy cégének – mely hivatalosan a kastély tulajdonosa – csak adósságai vannak. A Maros megyei pénzügyi szervekhez leadott 2011-es nyilatkozat szerint a ’90-es években még virágzó Geranco Kft. öt éve veszteségben dolgozik, és jelenleg egyetlen alkalmazottja sincs. Az állam, illetve más cégek felé csaknem 4,6 millió lejes adósságot halmozott fel. „Nos, egy ilyen cég, honnan fektessen egy romhalmazzá vált műemléképületbe? Ha valami pénz is kerül a számlájára, a pénzügyisek azonnal lekapcsolják a tetemes tartozás fejébe” – állítja Cheşa, aki komolytalannak tartja a francia üzletembert. Állítását az önkormányzat és Moscovici közötti legújabb egyezségbe foglaltakkal támasztja alá. A protokollum szerint a francia vállalkozó újabb harminc munkahely teremtését vállalja, holott a tulajdonában lévő melléképületekben helyet kapó asztalosműhelyről már mindenki tudja, hogy júniustól Náznánfalvára költözik. „Moscovici úr nekünk új munkahelyekről beszélt, miközben a ProMobDecor bútorgyártó cég csak albérletben van az egykori istállókban. Ráadásul júniustól innen húsz kilométerre, egy másik faluba költözik” – háborog Daniel Cheşa.

Szerinte a koronkai önkormányzat az évek során kétszer is hibázott: először 2005-ben, amikor nem élt az elővásárlási jogával és nem pengette le a Tholdalagiak örökösének a 25 ezer eurót, amit egyébként Moscovici három részletben fizetett ki. Másodjára akkor tévedett Nagy Márton és volt tanácsosai, amikor nem követelték a francia tulajdonostól a szerződésbe foglalt 32 ezer eurós kártérítést. Hogy ez az összeg még behajtható-e vagy sem, azt a jelenlegi polgármester sem tudja. „Lehet, hogy már nem tehetünk semmit, hisz elég sok idő eltelt a szerződés megkötése óta” – mondja Takács Olga. Kérdésünk, hogy amennyiben Moscovici és a Geranco áruba bocsátanák az ingatlant, a koronkai önkormányzatot érdekelné-e az épületes megvásárolása, váratlanul éri a polgármester asszonyt. „Jó ötlet lenne, ha a kastély hozzánk kerülne, habár nem tudom, hogy fel tudnánk-e javítani” – mondja az elöljáró.

Még pompázhat a kastély?

Bár az épület állaga teljesen leromlott, Csákány Dezső még mindig menthetőnek tartja a Tholdalagi-kastélyt. Mint mondja, évekkel ezelőtt Moscovici egy szakvéleményezési munkálatot is rendelt tőle és Keresztes Gézától, azonban amikor megtudta, hogy ez nem ingyen készül, lemondott róla. Csákány szerint, bármennyire is kínos a zsebébe nyúlnia, a tulajnak figyelembe kellene vennie azt, hogy az épület nem csak romlik napról napra, a helyrehozásának a költségei is nőnek mindegyre.

„Hisz-e még abban, hogy a Tholdalagiak kastélya visszanyerheti egykori pompáját?” – tesszük fel búcsúzásunk előtt a kérdést a polgármester asszonynak. Néhány másodperces csend után Takács Olga belátja, hogy nehéz ebben hinni. „De ha a reményt is elvesztjük, akkor biztos, hogy semmi nem marad az épületből” – teszi hozzá. Némi derűlátást a Moscoviciben egyáltalán nem bízó Daniel Cheşánál is fel lehet fedezni. A néhány éve Koronkába költözött jogász-vállalkozó egy óriásmolinót készíttetett, melyen magyar és román nyelven arra bíztatja a falu lakóit és az illetékes szerveket, hogy „Mentsük meg a Tholdalagi-kastélyt!”

Koronka régi várkastélyát János Zsigmond erdélyi fejedelem idejében, 1562-ben a fellázadt székelyek teljesen feldúlták. Több mint egy évszázaddal később, a birtok új tulajdonosa, Tholdalagi Mihály építette újra. Ezt toldotta meg Joseph Weixlbraun tervei alapján 1829-ben a gróf egyik leszármazottja, Tholdalagi Ferenc. Az U-alaprajzú épület ekkor egy ötven méteres újklasszicista homlokzatot kap. A termeket korhű bútorok, tükrök, csillárok és szőnyegek ékesítették. Fehér porcelánkályhái közül az utolsót Keresztes Gyula, nyugalmazott marosvásárhelyi műépítész mentette meg, behozva a megyeszékhely házasságkötő termébe. A Tholdalagi-kastély könyvtára Erdély egyik legnagyobb tékájának számított, amelyet a vásárhelyi uraságok is szívesen látogattak. Az anyag egy részét ma a Teleki Téka őrzi. A kastélyt valamikor egy százhúsz kataszteri hold nagyságú, lombhullatókkal beültetett és mesterségesen kialakított halastóval rendelkező liget övezte. Ma már földbuckák, sártenger valamint a múlt rendszerben épült, szintén lehangoló képet nyújtó ipari létesítmény övezi.