Huszárok a gernyeszegi őrtűznél

Amint az máshol is történt, a közös ima után felolvasásra került az SZNT kiáltványa, majd meggyújtották a hatalmas máglyát, amelyet körbeálltak a nagyközség központjából, falvaiból, valamint Marosvásárhelyről érkezettek. Jelen volt a község polgármestere, Kolcsár Gyula, valamint a Gernyeszegi 15-ös Mátyás Huszárezred egy csapata is.

A kiáltványban mindenki számára világosan fogalmazódik meg az a történelmi igény, hogy az önrendelkezés, akárcsak a múltban, ma is eltörölhetetlen joga székelységnek, és ezzel a joggal élni is akar. Megfogalmazódik az is, hogy egy és oszthatatlan az a történelmi határok közé zárt egység, amelyben a székelyek élnek, s minden beolvasztási kísérlet kudarcra van ítélve.

A máglya lobogása mellett a megjelentek elénekelték a himnuszainkat, majd magyar nóták, katonadalok, huszárnóták dallamai szálltak a Maros fölötti ég felé. Igaz ugyan, hogy a gernyeszegi helyszínt nem egy dombtetőn jelölték ki, ám a sík terep kitűnő lehetőséget nyújtott arra, hogy a Maros jobb partján gyújtott tüzeket is jól láthassák az itt megjelentek. A sárpataki Enyed legelő sarkán és a vajdaszentiványiak és beresztelkiek juhlegelőn gyújtott őrtüzei jól kivehetőek voltak innen nézve, s bizonyára az ottani tűzgyújtók is láthatták a gernyeszegi lármafát.

A tüzet körülállók között, a huszárok mellett örömmel ismertük fel a 88 éves marosvásárhelyi vitéz Kiss Józsefet, aki – lévén, hogy Marosvásárhelyen nem gyújtottak tüzet – ide zarándokolt el a megyeközpontból harmadmagával. Autóbusszal érkeztek, s remélték, hogy hazafele majd csak akad három hely a kiskocsikban számukra is. A kitűnő egészségnek örvendő, rendkívül aktív életet élő egykori Zsil-völgyi bányász mindenütt ott van, ahol a magyarság megemlékezései, ünnepei, vagy jogait visszaállítani hivatott rendezvények vannak.

Egy nappal korábban az ’56-os megemlékezések helyszínein találkoztunk vele. A kérdésre, hogy miért jött ide, nemes egyszerűséggel felelt: „Azért, mert székely vagyok, mert itt születtem, s mert ez a szülőföld szent nekem. Nagyon jó itt lenni, együtt a székely testvérekkel. Így szeretnénk élni, békességben, egyetértésben, de úgy is, hogy ne szóljon bele senki a mi életünkbe. Voltunk, vagyunk és leszünk, mert van egy dicső múltunk, s ez feljogosít arra, hogy higgyük – van vagy lesz egy hasonló jövőnk is.”

A történelmi Marosszék 15 pontján gyulladtak ki szombaton este a lármafák, annak reményében, hogy érvényt szerezhetünk a kiáltványban összefoglalt elvárásainknak.