Híre ment a küküllői boroknak

A Szászfölddel határos Kis-Küküllő mente az évszázadok során megtanulta a szőlőtermesztést és borkészítést a „szomszédoktól”, akik ezt nemcsak jól művelték, de meg is gazdagokdtak belőle. Ám az elmúlt két évtizedben a Kis-Küküllő vidékén drasztikusan zuhant a művelt szőlőterületek nagysága: míg a „múlt rendszerben” háromezer hektár szőlős díszelgett Kelementelke és Dicsőszentmárton között a domboldalakon, mára csak néhány száz hektár áll művelés alatt. A beállított szőlőterületeket visszaosztották a gazdáknak, ám ezek többsége néhány év múltán felhagyott a műveléssel. Egyrészt nagyon munkaigényes, mert nemcsak földművelést, hanem növényvédelmet is jelent: egyetlen délután vagy éjszaka odaveszhet az egész évi termés, ha a gazda nem figyel eléggé. „A szőlő jó napot kíván” – mondták az öregek, azaz rengeteg munkát és nagy befektetést. Ám hiányzik az értékesítési piac, de tárolási lehetőségek sincsenek, így már egyre kevesebben termelnek bort.

A borturizmusra alapoznak

Kelementelkén Balogh Gyula és Péterfi Sándor létesítettek borpincét az egykori Simén-kúria alatti helyiségekben. A kúria jelenleg átépítés alatt van, a tulajdonos panziót nyitna itt, ezért a borturtizmus fellendülésében bíznak a helyiek. Évek óta nyári időszakban csoportokat fogadnak a pincében: egyszerre 15-20 személy foglalhat helyet, hogy megkóstolja a kínálatot. Egy program akár három órát is igénybe vesz, ezalatt hat féle nedűt kóstolnak meg – részletezi Balogh mérnök úr, aki hozzáteszi: több turisztikai irodával is kapcsolatban állnak és már tavasszal egyeztetik az ajánlatokat.

Bár a tavalyi év gyengébb volt, azt megelőzően szép számban érkeztek csoportok Angliából és Olaszországból is, természetesen az anyaországi és hazai érdeklődők sem maradnak el. A pincészet saját maga készíti el borait: a maga termelte szőlő mellé vásárol a helyi gazdáktól is, de főként Enyed környékéről és Mikefalváról is. A borkostolók mellett egy nagybani elárusító üzletük is van, itt ömlesztett bort árusítanak, ugyanis nagyon drága a palackozási engedélyek beszerzése. De sokan jönnek a Székelyföld belsejéből is nagy tételben bort vásárolni a pincészetből.

A jó bornak gyümölcsíze van

A Küküllő menti bornak az a különlegessége, hogy a cukor- és savtartalma között megvan az egyensúly, ezért kitűnő reduktív borok vannak a pincészetben, különleges zamatokkal. Például a Traminer kóstolásakor a rózsaszirom illatát, a Sauvognon Blanc-ban a bodza ízért lehet felismerni – mondja a szakember, aki kihangsúlyozza: főleg fehér bort kínálnak, a vörössel nem is próbálkoznak, mert ezen a vidéken nem lehet minőségi bort termelni belőle. És már nincs igény az óborra, az emberek főleg az üde, egyéves könnyű borokat szeretik.

A helyi gazdák kisebb területeken termesztenek szőlőt, de egyeseknek olyan kitűnő boraik vannak, amelyek vetekednek akár a borgazdaságokban modern technológiával termelt borokkal is. A legtöbb gazda viszont már a szőlőt eladja, kevesebben készítenek bort is.

Már híre van a borversenyeknek

A sikerhez minőségre van szükség, ahhoz pedig a munka mellett szakmai tudás is. Ezért kendi székhellyel bejegyeztették a Kis-Küküllő menti bortermelő gazdák társulását, míg kelementelki székhellyel az országban egyedül bejegyzett borlovagrend működik – mondja egy kis büszkeséggel Balogh Gyula. Ezek a szervezetek próbálják jótanácsokkal ellátni a gazdákat, de különböző kulturális rendezvényeket is szerveznek, például az őszi bormulatságokat huszárokkal, rezesbandával, ökörsütéssel és bográcsokkal, megpróbálva ezzel is bevonni a vidék lakosságát a közösségi életbe. És természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül az évente megrendezett borversenyeket sem, amelyet idén már tizenhetedszerre rendeznek meg. Ki is nőtte már magát, hisz míg az első évben 37, a tavaly már több mint 180 bormintával jelentkeztek a vidék és Erdély borászai mellett az anyaországból, Felvidékről, de Szlovéniából, Horvátországból is.