Forradalmi hangulat a várban

Péntek reggel 10 órától késő éjfélig tartott a „forradalmi hangulat” a Marosvásárhelyi Várban. Délelőtt a gyerekeké volt a terep, míg délután a munkától megfáradt felnőttek is szórakozhattak – ki így, ki úgy.

Tarajka volt a kokárda

Az óvónők és tanítónők kaptak az alkalmon, hogy ünnepelve taníthatják a kicsiket, s tömegesen hozták el csoportjaikat, osztályaikat a várba, ahol a földszinten az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Erdélyi Magyar Néppárt szervezett programot, míg az emeleten az RMDSZ. Mindkét helyszínen alapprogram volt a kokárdavarrás elsajátítása, így valószínűleg nem is volt olyan ember, aki kokárda nélkül távozott volna várból március 15-én. Legtöbben a Szendrey Júlia-féle belül a zöld kokárdát varrták, de volt, aki tudta már, hogy „nem az az igazi”.

A kétkedőket pedig Barabás Miklós történelemtanár okította ki, mondván, mindegy a színsorrend, csak magunkénak érezzük. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy kezdetben megpróbálták lefordítani a francia cocarde szót, s egy ideig még tarajkának is nevezték.

Csákó a gyermekfejen

A szabadságharcok főszereplője annak idején a huszár volt, s nem hiányzott éppen ezért a Pilvaxból sem. Miholcsa József huszár őrnagy bemutatta a huszárok öltözetét, s bár lovat nem hozhatott magával, azért azok felszerelését is elhozta, mondván: „Jó dolga van a mostani huszárnak, mert nem kell kaszálni a lovának”. A gyerekek megtudhatták, milyen zsinórozása lehet a dolmánynak, mire szolgált a mente, amely télen hideg, nyáron meleg, tavasszal, meg ősszel vizes. Kiderült, hogy milyen színeket hordtak a huszárok, hogy védte a csatában a huszár fejét a csákó, s milyen szélforgót aggatták rá, s mi is az a kösöntyű. Miholcsa őrnagy magával hozta a tarsolyát, hiszen nem volt zsebük annak idején a huszároknak, de természetesen a kardot is, sőt néhány harci titkot is elárult a kíváncsi gyerekeknek, akik a végén a csákót is felpróbálhatták.

A forradalmi hangulat dél körül nótázásba torkollott: Diós Brigitta Borbála a gyereknek és a felnőtteknek is tanított ismerős és egészen ismeretlen ’48-as nótákat, Kossuth-dalokat.
A délutáni program már inkább a felnőtteknek szól, a hölgyek és urak magyaros ruhabemutatón és –kiállításon vehettek részt, majd a bajuszok és szakállak is megmérkőztek a Pilvax falai közt. Méghozzá Marosvásárhelyen először. Az este hivatalos programját a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes Verbuválás, csatamező, szabadság… című műsora zárta.

Történelem az első emeleten

Közben a múzeum első emeleti termében is zajlottak a tevékenységek, az RMDSZ szervezte ünnepi program délelőttje is a gyerekekről szólt, amíg a nagyobbak belekóstoltak a kokárdakészítés rejtelmeibe, addig a kisebbek csákós huszárokat rajzoltak, vagy színeztek. Itt a délután a történészek vették át a terepet, 1848-ról másként cím alatt egy kötetlen szakmai beszélgetésre zajlott a szabadságharcról és annak helyi vonatkozásairól Pál Antal Sándor, Spielmann Mihály, Tamási Zsolt és László Lóránt marosvásárhelyi történészekkel, valamint az esemény házigazdájával, Novák Csaba Zoltán történésszel. A történelem felidézése után a történelmi filmek vették át a terepet, az érdeklődők a Hídember című filmet, a Szegénylegényeket, valamint az Amerikai anzix című filmet nézhették meg.
A két különböző helyszín programjai este a Múzeum Kávézóban egy közös nótázásban végződtek, amihez az Üver Népi együttes szolgáltatta a muzsikát.