Farsangvégi emlékezés a farsangról

Az egyetemes imahét alkalmából minden estére közművelődési eseményt is beszervezett Koncz Ferenc református lelkész. Kedd este Nagy Attila havadi lelkész igehirdetése után a gyülekezeti imaterembe hívták a vendégeket farsangzárásra.

Ez alkalomból dr. Barabás László marosvásárhelyi néprajzkutatót hívták meg, aki a nyárádmenti farsangi szokásokról tartott előadást a népes közönségnek. Először a német eredetű farsang (fast nacht), az olasz eredetű karnevál (carne vale) és maszkura (maschera) szavak értelmét boncolgatta, majd a farsangról, mint a vízkereszt és a húsvét előtti nagyböjt közé eső néhány hetes vidám időszakról beszélt. Kifejtette: ez volt az az időszak, amikor a falusi ember egy picit tudott pihenni, szórakozni is. A magyarság farsangi szokásai nemcsak a középkorra nyúlnak vissza, hanem gyökerei a kereszténység felvétele előtti időszakban is megtalálhatók. Ugyanis a farsangi maszkurázásban, játékokban az egyszerű ember ugyanazokra a kérdésekre kereste a választ, mint a Biblia.

Szabad volt mókázni, kigúnyolni

A farsang a közösségi munka (lásd fonók), a közös szórakozás és a párválasztás tere volt, egyben kommunikációs lehetőség is, amikor egy kisé nyíltabban, vicces, játékos formában, de a közösség kifejezte véleményét, sőt rosszallását is.

A farsangi szokások két csoportra oszlanak. Az egyik a farsangtemetés, az elmúlt időszak, a rossz elfelejtése, míg a másik a lakodalmas, a jövő előrevetítése. Ezeket a szokásokat dr. Barabás két film bemutatásával is érzékeltette, amelyeket 1992-1993-ban készítettek Szentháromságon és Szentgericén. A fonóba betérő maszkurák között van lakodalmas jelenet (mint a termékenység, kikelet, a születés és az emberi élet folytonosságának jelképezője), vannak betyárok (mint a  társadalmi normákkal szembenállók megtestesítői), de ott van a szalma- és nádember, a ló, kecske és a kaszás halál. A Lőrincfalvától Nyárádköszvényesig mindenhol létezett csutkóhúzás szokása azokat veszi „célba”, akik az emberi és természeti törvényeket semmibe veszik és nem házasodnak meg akkor, amikor annak eljött az ideje. A szokás egyben büntető jellegű is, ugyanis kötelekkel húzni a nagy csutkót (főleg ha arra egy vénlányt is felültetnek) egyáltalán nem könnyű dolog

Körbe járt a púpos pánkó

Miután a hallgatóság jót szórakozott és sok ismerős arcot azonosított a filmekben, Barabás László bemutatta három kötetét is, amely többek között ezeket a szokásokat vizsgálja: Forog az esztendő kereke, Akiket fog a figura, Aranycsitkók, maszkurák, kiránynék.

Az estet a helyi hagyomnyörző népdalkör énekei zárták, majd természetesen előkerültek a tálak rengeteg púposnapi púpos pánkóval, és hogy a hangulat is púposodjon, a nóták mellé a férfiak nem felejtették elhozni a falu feletti domboldalak híres szőlőlevét sem.