Fotó: Boda L. Gergely
Budapesten élő orosz művésznő Európa különböző városaiban fotózott, az alkotásait pedig két hétig Marosvásárhelyen is láthatjuk. A Sho(r)t Stories című fotókiállítást a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet hozta el Marosvásárhelyre.
2013. február 12., 16:412013. február 12., 16:41
2013. február 12., 17:242013. február 12., 17:24
A Bernády Házban hétfőn délután nyílt tárlat igazából egy gyümölcsöző együttműködés első állomása, ugyanis a Marosvásárhelyről származó Kósa András László, amikor megpályázta a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatói székét, arra vállalkozott, hogy Marosvásárhely kulturális értékeit elviszi Bukarestbe, és ide is hoz rendezvényeket. Anna Zavilejszkaja fotókiállítása az Intézet első eseménye Marosvásárhelyen.
A tetőtéri kiállítótermekben helyet kapó tárlat megnyitóján a házigazda, Nagy Miklós Kund arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a világban a fotósok leginkább a nyomort, a katasztrófákat, a szerencsétlenségeket örökítik meg, addig az orosz művésznő nyugodt, vidám embereket, arcokat kapott le Európa különböző városaiban.
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója, Kósa András László a fotóst mutatta be, valamint a tárlat történetét ismertette. Elmondta, hogy az orosz származású Anna Zavilejszkaja azért költözött Budapestre, mert diplomata férje ott kapott állást. „A hölgy eredetileg építész, csak nem létező magyar nyelv tudásával nem tudott mit kezdeni a szakmájában Budapesten, ezért elkezdett fotózni. Azóta számos híres fotósorozata lett. Ebből is él, ugyanis egy milánói ügynökségnek készít fotókat, amely rendszeresen aukciókat szervez ezekből” – magyarázta Kósa András László. Hozzátette, a Sho(r)t Stories fotósorozat Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman kezdeményezésére született – aki szintén marosvásárhelyi származású. A sorozat azt mutatja be, miként látható Európa egy magyarországi szemével, s miként láthatók az európaiak egy orosz származású művész szemével.
A képeket egyedivé teszi a szerkesztés megtagadása, Anna Zavilejszkaja ugyanis visszaadja a fotózás legjobb hagyományát, arra törekszik, hogy objektíven láttassa a valóságot, ahogy az megjelenik a fotográfus lencséje előtt. A koncepció egyik alaptézise, hogy nem lehet beazonosítani pontosan a helyeket, ahol a fotók készültek. Természetesen egy sor különbséget fel lehet fedezni, ugyanakkor a személyek elméletileg Európa bármely városában lehetnének. Az arcok, a gesztusok, a mimika érzékelhetővé válik a valóságba történő bármely mesterséges beavatkozás nélkül.
szóljon hozzá!