A versbe rejtőzködő ember

•  Fotó: Boda L. Gergely

Fotó: Boda L. Gergely

Érdekesnek ígérkező rendezvényre kerül sor ma délután Marosvásárhelyen a volt Bábszínház épületben: 19 órától kezdődik a Csillagok közt kifeszítve elnevezésű műsor, amelynek keretében Nagy József Levente lelkész megzenésített verseit adják elő, és bemutatják a 13 dalt tartalmazó CD-t is.

Simon Virág

2013. október 16., 09:202013. október 16., 09:20

2013. október 16., 11:202013. október 16., 11:20

 

Az esemény kapcsán felkerestük Nagy József Leventét, és megkértük, meséljen nekünk a verseiről, születésükről.

 – Mikor írta az első versét, és milyen rendszerességgel születtek az újabb költemények?

 – A kamaszok nagy része kipróbálja a versírást, így volt ez velem is. Eső versemet 12 évesen írtam a 60-as évek végén, és egy Jóbarát-pályázaton díjazták is. Az évek során többször elkezdtem verseket írni, néhányszor abba is hagytam, azt gondolva, hogy teljesen lezártam az életem versíró szakaszát. Gyermekkori verseim nagy része elveszett, egyetlen egy maradt meg 1969-ből. Több versem megjelent az Ifjúmunkásban, egyszer a Látóban, jó néhány irodalmi kiadványban, és szerepelek az Eltérített felvonó című antológiában.

 – Mihez hasonlítaná leginkább a versírást, hogyan születnek meg Nagy József Levente versei?

 – Belső kényszerből írok. Megérint egy gondolat, egy érzés, azt ízlelgetem, érlelem. Ahogy az anyaméhben megfogan a magzat és azt ki kell hordani, így vagyok én a verseimmel, hordom őket, hagyom, hogy kiteljesedjenek. Nem én választom meg az időt, hogy mikor vetem papírra, hanem a vers. Ahogy az anya segít megszületni a gyermeknek, úgy segítenek én is a versnek. A költeményeimben kicsit én is vagyok, de már nem egészen. A megszületett vers lehet, hogy rögtön felsír, akár a gyermek, vagyis él. Van, amikor paskolni kell, csiszolni rajta, hogy jó legyen. Nem mondhatom azt, hogy a versek, mondatok, rímek kibuknak belőlem, sokszor fájdalmasan jönnek elő. Nagy Lászlónak van egy csodaszép verse, amelyben azt mondja: Versbe bujdosó haramia vagy, én azt tartom magamról, hogy én versbe rejtőzködő ember vagyok. Számomra a versírás nem a kitárulkozás, hanem a rejtőzködés lehetőségét jelenti.

 – Dénes Előd Szabadság utcai lelkész megzenésítette versei egy részét. Milyen volt saját költeményeit dallal kísérve visszahallani?

 – Dénes Előd megzenésített pár József Attila költeményt és csodálatos dolog született belőle. Mikor meghallgattam, félig viccesen mondtam Elődnek, hogy az én verseimet is megzenésíthetné. Ő csodálkozott, hogy verseket írok, és bíztatott, hogy küldjek el néhányat közülük. Elküldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy ha a versek nem zenélnek, akkor ne erőltessük. Előd pár nap múlva visszaírt, hogy zenélnek a verseid. Különös, nagyon jó érzés így hallani a megzenésített verseimet, másképp hatott, mint elszavalva. Rácsodálkoztam, tényleg ez az enyém?

 – Miért lesz érdekes, különleges ez a mai lemezbemutató, előadás?

 – A lemez, a műsor különlegessége, hogy egy református lelkész verseit egy másik református lelkész zenésítette meg. A dalok előadásában csellón közreműködik Domahidi Emese lelkészfeleség, hegedűn Benke Júlia lelkészfeleség, gitáron Ruszka Sándor lelkész, és a dobos, Asztalos Zsolt is református egyháztag. A dalok előadása mellett Berekméri Melinda cserealji lelkésznő elszavalja a többi verset. Szeretettel várunk mindenkit.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei