Magyarul akart rendelni, vita lett belőle

– emlékezett vissza az esetre Kotró Antal, aki azonnal kérte a panaszkönyvet. „De nem volt ilyen az étteremben – ezért a fogyasztóvédelemhez fogok fordulni.”

A sértett fél hangsúlyozta, panaszával azért fordult a sajtóhoz, mert „elfogadhatatlan, hogy Székelyföld közepén így beszéljenek velem. A vendégeim előtti szégyenemben nem hagytam el az éttermet, ezért egy magyar hölgy váltotta fel a román pincért, akinél magyarul tudtam rendelni”.

Benedek Lukács: hagyjanak ki ebből

Telefonon sikerült elérnünk Benedek Lukács panzió- és étterem-tulajdonost, aki korrekt módon meghallgatta hívásunk apropóját, majd a következőt mondta:

Amikor a panaszkönyv hiányáról érdeklődtünk, Lukács a következőt kérte: „ha újságíró, akkor derítse fel az ügyet, nem vagyok hajlandó telefonon tárgyalni. Legyen szíves, jöjjön ki a panzióba, kérdezze ki az esetről a kollégáimat”.

A pincér másként emlékszik

A tulajdonossal való rövid és befejezetlen beszélgetésünk után nem sokkal felkerestük az érintett helyszínt, ahol Gőrgicze Sándor menedzser fogadott. Tudott ugyan az esetről, azonban nem értette, hogy miért „jutottunk ide”. Válaszunkban jeleztük:

„Végül is a negatív reklám is reklám” – vetette oda Gőrgicze. Kérésünkre azonban nem tétovázott, rögtön felhívta telefonon az érintett pincért, arra kérve, mesélje el nekünk, hogyan emlékszik a szombati esetre.

„Mivel szombaton tumultus volt az étteremben, én pedig kissé ideges (románul: nervos) voltam, amikor az érintett vendég azt kérte, hogy magyarul szeretne rendelni, ezért a következőt válaszoltam neki:

Erre elhagytam a termet, engem pedig felváltott egy magyar kolleganő. Visszafordulva annyit láttam, hogy az illető felállt és elment a recepcióhoz.

– mesélte a román ajkú éttermi alkalmazott.

Végezetül a menedzsertől a panaszkönyv iránt érdeklődtünk. „Természetesen van panaszkönyvünk, az utóbbi években azonban senki nem kérte, ezért azt sem tudjuk, hogy hol van” – mentegetőzött, majd tíz percnyi keresés után abban maradtunk, hogy ahogy megtalálják, azonnal lefényképezik és elküldik a Székelyhonnak. Beszélgetésünk után 30 perccel meg is érkezett a fotó és a kisvideó az évek óta nem használt panaszkönyvről – pontosabban a Lobogó vadászház vendégkönyvéről.