Magbörze, ahol a kivert lovak megmentésére létrejött egyesületet is lehetett támogatni

Hagyománnyá vált Marosvásárhelyen, hogy kora tavasszal magbörzét szerveznek, ahol a kertészkedők elcserélik az előző években begyűjtött hagyományos virág- és zöldségmagjaikat. Idén a Kultúrpalota kórusterme és folyosója adott otthont a találkozónak, ahol bár kevesebb magot és virágot hoztak, továbbra is szép számban voltak jelen az érdeklődők.

Keresett volt a laboda és a dísztökmag, de sokan vittek haza a csípős paprika magokból és a különböző fajtájú paradicsomokból is.

A palántanevelés csak ezután kezdődik, így a most szerzett magokból is csinos kis zöldségeket lehet nevelni már idén a kertben.

A magbörzén érdekes előadások is elhangzottak a természetközeliség fontosságáról, a madarak és emberek kapcsolatáról. Bemutatták többek között a erdei óvodát, ahol a gyermekek naponta, télen és nyáron is számtalan szabadtéri foglalkozáson vesznek részt.

Érdekes előadást tartott Cosmina Pop, aki a Tirana Land Egyesület létrehozója. A Maros megyei Libánfalva községben működő egyesület célja a kivert lovaknak menedéket biztosítani. Az egyesület tavaly egy telket és istállót vásárolt meg, idén tavasszal szeretnék az épületet felújítani, lakhatóvá tenni. Itt szeretnének

menedéket nyújtani azoknak az lovaknak, amelyeket betegség, előrehaladott koruk vagy más okból fogva gazdáik nem bántalmaznak, elhajtanak otthonról.

Cosmina arról is beszélt, hogy szeretnének lovaglóiskolát is beindítani, terápiás célú foglalkozásokat is szervezni.

A gyermekeknek külön foglalkozást szerveztek, ahol a magokkal, ültetésükkel ismerkedhettek és

sokmindent megtudhattak arról is, hogy hogyan lehet erkélyen növényeket termeszteni.

De megkóstolhatták azokat a finomságokat is, amelyeket a Slow Food mozgalom tagjai hoztak, a házilag készült lekvárokat, süteményeket. Aki kávét és teát szeretett volna fogyasztani, otthonról hozott bögréjében tehette ezt meg, hiszen az egész rendezvény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes és lehet közel a természethez, kevés szemét termelésével, az önmagunk által megtermelt élelmiszerek fogyasztásával élni.