Lövétén találkoztak a Kis- és Nagy-Homoród menti kórusok

Nemes hagyomány teremtődött hét évvel ezelőtt Oklándon, jelesül, hogy a Kis- és Nagy-Homoród menti kórusok évente egy alkalommal mutassák be egymásnak elmúlt évi repertoárjaik legjavát.

Köszönetet mondtak ezért Cseke Rozáliának, az oklándi elhelyező központ női kórusa létrehozójának és Rigó Ildikónak, a nagy múltú Homoródalmási Dalárda vezetőjének. Lázár Béla, a lövétei népház igazgatója úgy érzi, a fiatalok csoportjai évente több alkalommal is megmutathatják magukat. A közép- és idősebb nemzedék számára ez a kórusseregszemle szinte az egyedüli tapasztalatcsere-alkalom.

Énekelni bármely életkorban lehet

Az ízes, táncos felvezetés után, amelyhez a Késafa Népizenekar húzta a talpalávalót, Mihály Dénes polgármester mondott találkozóköszöntő jókívánságot. A fellépők – a helybéli Kisboldogasszony Egyházközség Vegyeskara (vezényelt: Tódor Lóránd), a homoródszentpáli Pálffy Ákos Vegyeskar (vezényelt: Tódor Katalin), az oklándi elhelyező központ női kórusa (vezényelt: Kovács Irén) és a Homoróadalmási Dalárda (vezényelt: Rigó Ildikó) után a helybéli asszony- illetve az öregek férfikórusa következett (karvezető: Lázár Béla). Hangjukkal, kórusmű-választásaikkal bebizonyították:

A férfi- és női hangok a zene szeretetéről vallottak és arról az igényről, hogy a jó szomszédság jegyében, egymás nótáira hangolt szívvel tudnak találkozni, barátkozni, dalos, személyközi és baráti kapcsolatokat építeni.

Dalhíd-építők

Újabb szalag került a kóruslobogókra és az eseményt megörökítő emléklap gazdagítja a kóruskrónikákat. Maradandó hang- és hangulatemlékek az elhangzott többszólamú magyar kórusművek, a közismert pentaton dallamok, a tájegység ősi, ritkán hallható népdalai, a kánonok és egyházi énekek összecsendülése.

A dal szeretetére építő találkozók sora jövőre Homoródszentpálon folytatódik, jelezvén: töretlen a közös, lelket gazdagító kórusmozgalom a Két Homoród és testvérpatakok mentén.