Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

19:46

Bicskával támadt áldozatára egy férfi akinek két fogát is kiütötte és az arccsontját is eltörte

19:30

Ketten megsérültek egy kigyulladt kisteherautóban

19:19

Elmosta az aszfaltot a nagy mennyiségű esővíz Székelyvarságon

19:04

Hadnagy Attila: olyan labdarúgókat igazoltunk, akik játszottak a csapataiknál

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Havas táj és fagypont alatti hőmérséklet ma hajnalban

Huszonkét éves juhász holttestét találták meg Málnáson

Ma reggeli jelentés: a férfi lábán ejtett sebeket a medve

Lovas szekérrel ütközött egy autó Csibában

Orvosira készül Maros megye legjobb magyar érettségizője

Elfogadta az Országgyűlés az alaptörvény módosítását, megszűnik Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatása

Egyre kevesebb helyen lehet készpénzzel számlát fizetni

Sepsiszentgyörgyön is le kell cserélni az utcanévtáblákat

Gulyás Gergely lemond a Fidesz frakcióvezetői tisztségéről

Hat medve ijesztett rá kilenc turistára a széphavasi kápolnánál – végül a csendőrök segítettek

Lőrinc tüzes könnyei beteljesíthetik az álmokat

Bálványos várában hajdanán új tüzet gyújtottak Lőrinc napján

Fotó: Kocsis Károly

A spanyol származású Lőrincet, II. Sixtus pápa diakónusát Kr. u. 258-ban, a Via Tiburtina mellett rostélyra bilincselve elevenen megsütötték, mert fölöttese elfogatása után nem volt hajlandó kiadni az egyház féltve őrzött és időközben általa a szegények között szétosztott kincseit. Miközben a máglyán a bűnös világot siratta, szeméből könnyek csordultak ki – az óangol néphagyományban emiatt Szent Lőrinc könnyei néven szerepelnek a névünnepe táján hulló csillagok. Régi székely eleink az év utolsó napjának tekintették, amikor is új tüzet gyújtottak Bálványos várában.

Kocsis Károly

2023. augusztus 10., 08:002023. augusztus 10., 08:00

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Tegyük hozzá mindjárt, hogy ez utóbbi verziót csak – az egyébként kiváló amatőr csillagász hírében álló – Jókai Mór említi Bálványosvár című regényében (legalábbis máshol nem találtam nyomát), de ki tudja, talán neki is egy, a rabonbánok titkait tudó öreg táltos mesélte el annak idején.

Jeles regényírónk A lélekidomárban is szentel neki egy passzust: „Lőrinc napnak éjszakáján gazdagító ez égi mutatványokat a rendesen ez időben vendégszereplő hullócsillagok tüneménye. Egy negyed óra alatt százat számláltak meg.”

„Esztendőben egyszer, a csillaghullás napján (ma Lőrinc napjának nevezik) eljöttek a földalatti úton e toronyba a táltosok, a gyulák, a horkázok és rabonbánok. Ez volt az óév utolsó napja. Az égről is ekkor dobálják le az ócska csillagokat, s újakat gyújtanak meg helyettük; a földön is kioltogatják mindenütt a tavalyi tüzeket, s új tüzet gyújtanak Bálványos várában: onnan osztják azt szét a vidéken élő híveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végigjárják a vallás fejei mind a négy emeletét a toronynak, s kezeikkel érintik a négy bálványt. Az egyiket a Földisten adta. Csodálatos, félig ember, félig hal alakú kő az: így termett a földben, senki sem csinálta más, mint maga a föld… A másik bálványt a Vízisten alkotta: mai nap özönfának nevezik. Óriási fatörzs, ami a Fekete Ügy vizében koromfekete kővé vált… A harmadik a Légisten bálványa: egy roppant nagy lebkő, a mi itt esett le a Bálványos mellett, letört darabjából készült az a pallos, a mivel a székely fejedelmek megtették a »napvágást«. A negyedik a Tűzisten bálványa. A kovásznai sárokádó pokolkéménynek egyszer eszébe jutott sár helyett tüzet és olvadt érczeket okádni; akkor dobta ki ezt a bálványt; olyan az, mint egy kétfejű ember, térdén guggolva. Mind a négy bálványt maga az istenség alkotta, az küldte. Ezek lakják a torony négy emeletét: a négy éltető jelképe.” (Jókai Mór: Bálványosvár, 1883)

Visszatérve Lőrinchez, ő a IV. század óta a keresztény világ egyik legnépszerűbb szentje, vértanúsága helyén már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, amely hamarosan keresett zarándokhellyé vált; a Basilica di San Lorenzo ma a két római főtemplom egyike. Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorolta, középkori misekönyveink számon tartják, a nők nem dolgozhattak napján. Életének sommás összefoglalóját Kájoni János Cantionale Catholicumában is megtaláljuk:

Kin Valeriánus igen haraguvék,

Kegyetlenül reá, igen dühösködék.

Tölle vas-rostélyra Szent Lörincz téteték,

Christus-ért eleven ottan meg-sütteték.

Kézdikővárt régen Peselneknek nevezték

Fotó: Kocsis Károly

Nyilván, a legendájával magyarázható, hogy a tűzoltók, pékek, szakácsok, hússütők, továbbá az égési sebektől, láztól, zsábától és szemfájástól szenvedők őt tekintették védőszentjüknek, de ugyanígy hozzá fordultak, oltalmát kérve a cukrászok, a szegények, a könyvtárosok, mert hát az Egyház könyveinek ő volt a gondviselője.

A népi gyógyászatban néhol még ma is alkalmazzák a Lőrinc-áldást a tűz és az égési sérülések elkerülésére.

Gazdák emlékeztetője

Eleink nemcsak a (hulló)csillagokban való gyönyörködés kedvéért kémlelték ilyenkor az eget, hanem a várható időjárást igyekeztek kiolvasni belőle, hiszen régen eddig a napig le kellett aratni a zabot, hogy Lőrinc lova ne tapossa el (ne dőljön el). Azt is tudták, hogy

utána már elbújnak a kígyók, nem nőnek a fák, és ha Vasas Szent Péter (augusztus 1.) és Lőrinc között nagy a meleg, akkor tartós, hideg télre számíthatnak.

A dinnyét innentől kezdve már nem tartották finomnak, sőt, a vénemberre is hamar rásütötték, olyan, mint a lőrinces dinnye: semmire se jó. Azt is mondták, ha napján szép idő van, akkor hosszú őszre lehet számítani, esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést ígér.

„Lőrinc ha vidám, borban nem lesz hiány”; vagy „Derűs Lőrinc borban bízik, a hal nem nő, már csak hízik”

– jegyezték fel Portik Irén néprajzkutató nagyszülei is, de óvatosan kell kezelni az ilyesfajta, őszt hirdető tippeket, mert könnyen előfordulhat, hogy a napjához köthető tapasztalatot a régi naptárkészítők összekeverték szeptember 5-ével, Jusztiniáni Szent Lőrinc napjával!

Kilátás a Szellő-tetőről. A csíki Negyedfélmegye havasán a 19. században még Lőrinc napján kezdtek kaszálni

Fotó: Kocsis Károly

Az viszont biztos, hogy a csíki Negyedfélmegye havasán a 19. században augusztus 10-én kezdtek kaszálni. De még jóval korábban is, amikor a közös kaszálók használatában az első foglalás elve érvényesült – legalábbis egy 1622. évi falutörvény szerint:

Szent Lőrinc napján az foglaló felmenjen, napnyugtakor foglaljon, de senki ne kaszáljon, hogy az isteni méltóság az ünnepszegésért miellenünk haragra fel ne gerjedjen; ha ki penig ez napnak előtte felmenne és csak megszállana is: az havasból kivesszen.”

Amikor a csillagok elfossák magukat

És az is biztos, hogy Lőrinc tüzes könnyei úgyszintén ehhez a naphoz köthetők, még ha az írott forrásokban már Kr. u. 36-ban emlegetett Perseidák meteorraj csak két nappal később, azaz augusztus 12-én éri is el aktivitása tetőfokát, amikor – ha szerencsénk van, és jó helyen vagyunk –

óránként akár 100-150 „hullócsillagot” is megfigyelhetünk.

Ez idén épp szombatra esik, az égbolt tisztának ígérkezik, tehát érdemes lakott területtől, minden mesterséges fényforrástól távolabb eső helyet keresni, ahol hanyatt fekhetünk, vagy tábori székbe ülhetünk, kelet felé szögezve tekintetünket. És már törhetjük is a fejünket, hogy majd mit kívánjunk!

Fotó: Haáz Vince

Ezt állítólag addig tehetjük meg, amíg az általunk megpillantott „csillag”, azaz meteordarab lehullás közben még fénylik –

a régi Háromszéken ezt úgy fogalmazták meg, hogy a „csillag elfosta magát.”

Arra is vigyázni kell azonban, legalábbis a magyarózdiak ettől féltek – tudjuk meg Horváth Istvántól, hogy ha valaki az égről lefutó „csillagot” számolva egy este kettőnél többet megmond másnak, meghal, mert a harmadik mindig az ő csillaga. Dr. Zsigmond Győző azt jegyezte fel, hogy

a bukovinaiak és a moldvaiak hite szerint „a kisgyermekkel egyszerre csillag is születik”, míg Nagyszalontán úgy tartották, ha a gyermek születésének percében hull le egy csillag, az annak halálát jelzi.

Ezek mellett még megannyi, akár vidékenként más és más hiedelem kapcsolódik az augusztusi csillaghulláshoz. Alsó-Fehérben például azt mondták, amikor beteges képű asszony kéménye irányába látták „aláesni”, hogy lidérc jár hozzá. Ipolyi Arnold még olyan értelmezést is említ, miszerint valahányszor lehull egy csillag, egy lány éppen akkor veszti el a szüzességét, máshol úgy hitték, ha egyszerre két hullócsillagot látunk, férj és feleség vagy testvérek egyszerre halnak meg. Az ilyesmit azonban manapság már nem illik komolyan venni, elég, ha annyit tartunk szem előtt, hogy a sűrű csillaghullás szelet jósol.

Székelyföldön a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Szent Lőrinc tiszteletére: Kézdikővár, Lőrincfalva, Csíktaploca (Csiba). Kézdikőváron Szent Lőrinc képe ott az 1825-ben épült, 1829-ben felszentelt templom főoltárán, szobra (2009 óta) a kultúrház közelében, kezében kereszttel, lángok között. A régen Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, akkor még Peselneknek nevezett, Háromszékhez csak 1876-ban csatolt falu eredetileg nem a mostani helyén, hanem az ettől délebbre lévő Céklás-patak völgyében terült el. A ma már lakatlan, de még mindig Faluhelynek nevezett helyen 12. századi templom romjai maradtak fenn, melyet hasonló korú temető vette körül. 1998-tól itt kereszt áll.

Csíkszék Udvarhelyszék Marosszék Gyergyószék Háromszék