Lelki simogatás, bátorítás csüggedés idejére

A katolikus, református és unitárius gyülekezetek immár hét év óta a világegyházzal egy időben tartják az egységheti istentiszteleteket – szerre járnak egymás templomába. Idén a máltai és gozói keresztény egyházak ajánlására, központi igéül az Apostolok cselekedetei 28. fejezetének 2 igeszakaszát választották: Igen emberségesen bántak velünk. Az imahét szimbóluma a hajó, jelesül a templomhajó.

– emlékeztetett Rüsz Domokos, a vendéglátó unitárius gyülekezet lelkésze. 

Az igehirdető, Tamás Huba főegyházmegyei ministránslelkész, a Kis Szent Teréz Egyházközség lelkipásztora jelezte: a napi igeszakasz egy kis lelki simogatás, bátorítás a csüggedés idejére. Beszédének kulcsmondata a bizalom volt. „Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik” – idézte Jézus szavait Lukács evangéliumából.

Ha Isten gondoskodik a természetről, annál inkább gondoskodik teremtményéről, akinek halhatatlan lelket ajándékozott. Hasonlóképpen buzdította Pál apostol is a vihar közepette a hajón lévőket. Bátorítása és reménysége ellentmond útitársai félelmének és kétségbeesésének. Bízott az angyal szavában, aki azt mondta neki: „Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón”.

Pál reménye szerint egy szigetre kellett kivergődniük – tudósít a napi szentírási történet. Amelynek a ma emberéhez szóló üzenete: „a szorongással teli világban arra hívattunk, hogy Isten szerető gondviselésében bízva reményt mutassunk. Keresztény életünkben azt tapasztaljuk, hogy Isten minden látszat, kitérő ellenére célhoz vezet. Nem fogunk megfulladni vagy elveszni, mert az Ő megingathatatlan szeretete örökké tart.”

A székelyudvarhelyi Bethlen-lakótelepi unitárius templomot zsúfolásig megtöltő hívek azért imádkoztak, hogy legyen bizalmuk Istenben, mindenkori jelenlétében, gondoskodásában.

Eme nagy közösségnek imaheti hagyománya, hogy összefogott kezeikkel végtelenített imaláncot formálva mondják el a Miatyánkot. A jelenlévő különböző felekezetű lelkészek szerre kérnek áldást a jelenlévőkre. Ezúttal azért, hogy tudják letenni gondjaikat, aggodalmaikat a Jóisten kezébe.

Lévén a Magyar Kultúra Napja, ezen az estén másként szólt a közösen elénekelt Himnusz: a hazáért, „szigetünkért”, amelyet Isten honunkként nekünk adott.