HIRDETÉS
2018. május 21., hétfő
Konstantin
Konstantin
A BMJ Open című szaklapban publikált tanulmány készítői 60 ezer olyan ember egészségbiztosítási adatait elemezték Japánban, akik rendszeresen jártak orvosi kivizsgálásokra 2008 és 2013 közöt,t és ez idő alatt 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak náluk.
Az orvosi vizsgálatok során a résztvevőknek értékelniük kellett az evési sebességüket – gyors, normális, vagy lassú –, valamint egyéb szokásaikról is kérdezték őket, például hogy lefekvés előtt két órával szoktak-e vacsorázni, jellemző-e rájuk a késő esti nassolás, és ki szokták-e hagyni a reggelit. A kutatóknak az alanyok testtömegindexére – BMI, a testmagasságból és testtömegből kiszámított érték –, valamint derékbőségére vonatkozóan is voltak adataik.
A tanulmány készítői a 25, vagy magasabb BMI-értéket tekintették elhízásnak. (Nagy-Britanniában a 25 feletti BMI-érték még „csak” túlsúlyt jelent, a 30 feletti az elhízás.)
A vizsgált időszak kezdetén az alanyok közül 22 070-en a gyors, 33 455-en a normális, 4192-en pedig a lassan evők közé sorolták magukat. Az eredmények szerint a normális sebességgel táplálkozók 29 százalékkal, a lassan evők 42 százalékkal kisebb eséllyel voltak elhízottak, mint azok, akik rendszeresen befalták az eléjük kerülő ételt. A mutatók szerint
az evési sebesség lassításával csökkent a résztvevők testtömegindexe és derékkörmérete is.
A kutatók azt is megállapították, hogy azoknál, akik vacsora után még nassolnak, vagy hetente háromszor, esetleg többször mindössze két órával lefekvés előtt vacsoráznak, ugyancsak magasabb a túlsúly kockázata. Utóbbit azonban nem befolyásolja a reggeli kihagyása.
„Az étkezési szokások megváltoztatása hatással lehet az elhízottságra, a testtömegindexre és a derékméretre” – mondta Fukuda Haruhisa, a Kjúsú Egyetem munkatársa, hozzátéve, hogy a gyors evés megakadályozását célzó módszerek segíthetnek az elhízás megelőzésében és az elhízással összefüggő egészségi kockázatok csökkentésében.
