Kőbányát vásárolna a megyei önkormányzat útépítő cége

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, legutóbbi ülésén a testület egyöntetűen megszavazta, hogy

a Kovászna Megyei Út- és Hídépítő Rt.-nek 66,5 millió lejjel növelik a törzstőkéjét,

ebből a pénzből a száz százalékban önkormányzati tulajdonban levő cég megvásárolhat egy málnásfürdői kőbányát, korszerűsítheti a kitermeléshez szükséges technológiát, továbbá vásárolhat egy új aszfaltgyártó gépet.

Tamás Sándor kérdésünkre elmondta, a bánya jelenleg brassói tulajdonban van, a tárgyalások elkezdődtek, reményeik szerint hamarosan megtörténhet az adásvétel. A kőbánya jelenleg is működik, bár a technológiája elavult, de vannak szerződései, ezeket is átveszik, tehát már ügyfeleik is lesznek, ugyanakkor a kőbánya hatályos engedélyekkel is rendelkezik.

Ha a kitermelést korszerűsítik, nagyobb hatékonysággal tudnak majd dolgozni. Ezen a héten a közgyűlés dönt a cég költségvetésének módosításáról, és ezzel újabb lépést tesznek a cél felé – mondta az elnök. Tamás Sándor hangsúlyozta, gazdasági számításokat végeztek, és ezek azt támasztják alá, hogy

ha jól gazdálkodnak vele, a beruházás gazdasági hasznot hoz a cégnek, és ezzel együtt az önkormányzatnak.

A Málnásfürdőn található bánya a Felső Olt-mente kőbányászatának és -feldolgozásának egyik hagyományos helyszíne, már több száz évvel ezelőtt is kitermelték, feldolgozták az itt található követ. Ezt a tevékenységet kell korszerűsíteni – részletezte Tamás Sándor. Rámutatott, nem utolsó szempont volt a döntés előkészítése során, hogy a bánya megvásárlásával a térségben lakók számára új munkahelyeket tudnak teremteni.

– mondta a háromszéki közgyűlés elnöke. Az Olt mentén kiváló minőségű épületkő, andezit található. Málnásfürdőn az első kőbányát 1890-ben egy kőfaragó létesítette, az ágazat évtizedekig adott munkát az itt élő férfiaknak. Tizennégy évvel ezelőtt Málnás önállósult Mikóújfalutól, akkor éppen a kőbányák tulajdonlása miatt robbant ki „testvérháború”, aminek ez év elején vetettek véget, hogy elkerüljék a további pereskedést: „meghúzták” a két település határát, így a kiszemelt kőbánya végleg Málnásfürdőhöz került.