Indiáig vezette szorgalma és kitartása Lőrincz Szabolcsot

Lőrincz Szabolcs elmondása szerint már óvodás korában érdeklődni kezdett a csillagászat iránt, ezért gyerekeknek szóló csillagászati könyveket olvasott. Édesapja, Lőrincz Barnabás az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület elnöke, így Szabolcsnak már kisiskolás korában lehetősége nyílt különböző rendezvényeken és nyári táborokon megismerkedni a csillagászat rejtelmeivel.

– mesélte.

A fordulópont akkor következett be, amikor osztályfőnöke, Halász Gyöngyi tanárnő értesítette a csillagászati diákolimpia létezéséről. Akkor kezdett el komolyabban érdeklődni a csillagászati jelenségek fizikai és matematikai háttere iránt, illetve versenyekre is járni. Először kilencedikben vett részt a romániai országos tantárgyversenyen, de akkor nem sikerült kijutnia. Több hazai verseny után megtudta, hogy Magyarországon is van tantárgyverseny, ezért ott próbálkozott a középiskola utolsó két évében, és végül 12. osztályban a magyarországi csapat tagjaként sikerült kijutnia a nemzetközi diákolimpiászra.

A külvilágtól elzárva

A csíkszeredai fiatalt középiskolai évei során Péli Bálint fizika szakos tanár karolta fel, és együtt készültek a versenyekre: elkészítettek néhány műszert, különböző szabadszemes, illetve távcsöves észlelési feladatokat és gyakorlatokat végeztek, valamint az elméleti felkészítésben is segítségére volt.

A nemzetközi versenyre Magyarországról 9-en utaztak, 5 versenyző, két csapatvezető és két megfigyelő. Utóbbiak abból a célból kísérték el a csapatot, hogy megfigyeljék a verseny felépítését és tapasztalatokat gyűjtsenek, ugyanis 2019-ben Magyarországon szervezik majd a nemzetközi diákolimpiát.

„December 7-én indultam el Csíkszeredából, de maga a verseny csak kilencedikén kezdődött. Megérkezésünkkor a verseny szabályzatának megfelelően azonnal elválasztották egymástól a versenyzőket és a csapatvezetőket, és nem léphettünk velük kapcsolatba, mivel ők is részt vettek a tételsor összeállításában. Ezért a verseny tíz napja alatt nem lehetett nálunk semmilyen kommunikációs eszköz, elvették a telefonjainkat, és internetet sem használhattunk. Minden ország csapata kapott maga mellé egy indiai koordinátort, és általuk üzenhettünk a családjainknak, hogy minden rendben van. Eleinte a mi koordinátorunk úgy tudta, hogy teljes információzárlatban kell tartson minket, ezért nem volt hajlandó hazajelezni, de ez végül megoldódott, és tudtunk az itthoniakkal beszélni. Az első két nap helyi nevezetességeket látogattunk meg, és a harmadik nap volt az első versenynap, amikor az észlelési fordulón kellett teljesítsünk. Ez három részből tevődött össze: volt egy planetáriumi forduló, amikor egy kivetített égbolton kellett különböző feladatokat megoldanunk, aztán egy csillagtérképes próba következett, majd a távcsöves észlelési fordulóval zárult a nap. Ezt egy pihenőnap követte, amikor ismét kirándultunk, majd másnap következett az elméleti forduló, amelyen 5 órán keresztül részletesen kikérdeztek mindenről, ami a csillagászattal kapcsolatos. Az utolsó fordulón különböző adatokat kellett ábrázolnunk milliméterpapíron, ezekből értékeket kellett számoljunk, ilyen volt például a Hold távolságának meghatározása” – magyarázta Lőrincz.

Nagyon olcsó minden

Elmesélte azt is, hogy csoportvezetőiktől távol, a várostól körülbelül 30 kilométerre lévő NISER (National Institute of Science Education and Research) egyetemi kampuszban szállásolták el őket.

„Mivel nemzetközi versenyről van szó, magas elvárásokkal utaztam a helyszínre, hiszen a hasonló rendezvények mindig nagyon színvonalasak. Indiában ezzel szemben az ország lehetőségeihez mérten volt megszervezve a verseny, ezért például a kampusz, ahol laktunk, érkezésünkkor félkész állapotban volt, és az ottlétünk második napján meszelték le a falakat. A verseny szakmai szempontból jól meg volt szervezve, és a kirándulások is emlékezetesek voltak. A hely, ahol voltunk, egy hindu zarándokhely, ezért több mint 500 templom van a környéken, így volt látnivaló bőven. A verseny utáni nap alkalmunk adódott a városba is bemenni, és sok mindent láttunk a legnagyobb szegénységtől a gazdagságig. Egyébként ottjártunkkor épp egy kisebb gazdasági válság tombolt az országban, mivel kivonták forgalomból a legnagyobb címletű bankjegyüket, és emiatt mi sem tudtunk annyi pénzt beváltani, amennyit szerettünk volna, mivel meg volt szabva, hogy egy személy egy héten mennyit válthat be. Erre nekünk csak érkezéskor a reptéren volt lehetőségünk, és hiába mentünk két hétre, csak egy heti adagot válthattunk be, ezért először fejtörést okozott, hogy hogyan lesz ez elég. Utólag aztán kiderült, hogy annyira olcsó minden, hogy az az egy hétre való pénz is soknak bizonyult. Mindenhol lehetett alkudozni, egy fél literes víz 60 bani értéke körül volt. Egyébként azt a bizonyos egy heti pénzösszeget egyetlen címletben adták ide nekünk, az akkor bevezetett új kétezres bankjegyből kaptunk egyet. Amikor ezzel bementünk egy boltba vásárolni, kinevettek: azt mondták, ezzel az egész üzletet megvásárolhatnánk, és ebből visszaadni nem tudnak. Egy másik érdekesség az ottani konyha volt: nagyon csípősen főznek, ezért sokan rosszul lettek a helyi különlegességektől” – elevenítette fel Lőrincz.

Informatikát tanul

A magyar csapat végül egy bronzéremmel és két dicsérettel, tapasztaltabban és rengeteg élménnyel tért haza.

Jelenleg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem informatika szakán tanul, és az itt szerzett tudást a csillagászatban szeretné felhasználni. Mint mondta, mostanában egyre több mennyiségű adatot szolgáltatnak a műholdak és a távcsövek, ezért az informatikát ezeknek az információknak a feldolgozására szeretné felhasználni.