Huszadik alkalommal rendeztek városnapokat Szentegyházán

Felhívta a figyelmet arra, hogy sok tehetséges fiatal él a kisvárosban, akik megérdemlik az elismerést. Éppen ezért a gálaest részeként

Őt önfeláldozó, tenni akaró, szigorú, de jószívű és tudásszomjjal telített emberként írta le laudációjában tűzoltótársa, György Attila, aki gyerekkora óta ismeri a díjazottat. Szabó László kijelentette, szülei arra tanították, hogy

A lelkész ezután Nagy Eszter tanárnő laudációját tolmácsolta, aki a kitüntetett által megöntött, vagy megfaragott munkák jelentőségét hangsúlyozta. A művek közt köztéri alkotások, de művészek által megálmodott szobrok és emlékplakettek is vannak. Buzogány Mózes rámutatott, ő sem tudott volna egyedül ilyen eredményeket elérni, sokan segítettek neki, ezért köszönetet mondott munkatársainak, barátainak és az önkormányzatnak is a kisvárosban adható legrangosabb kitüntetésért.

Volt babfőzelék és báránytokány, a helyi gazdaegyesület pedig egy nyársra húzott borjút pirított a tűz felett. Simó Pál, aki a sütésből vette ki a részét elmondta, minden évben hasonlóan készülnek a főzőversenyre, amelyen rendszerint nagy sikert aratnak. A cél sosem változik:

Hasonlóan jó volt a hangulat a Szentegyházi Közbirtokosság Egyesület sátránál is, ahol báránytokány fortyogott a fazékban. Ők is szívesen megkínálták a látogatókat az ételből, de ha valaki kért, akkor egy pohár bort vagy éppen pálinkát is kaphatott.

A sátraknál az abásfalvi cigányok muzsikáltak, akik szintén hozzájárultak a jókedv megteremtéséhez.