Hetven éve vonult be fehér lovon Márton Áron püspök Csíksomlyóra

„Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba” – írta a jelenetről 1949. július 1-jei számában az Osservatore Romano.

A korszak történéseit Áron püspök életrajzírójától, Virt Lászlótól idézzük: A román kormány 1948 nyarán felmondta a Vatikánnal 1927-ben kötött konkordátumot, majd megjelent a kultusztörvény, amely államosítja az iskolákat, betiltja a szerzetesrendeket és megtagadja a katolikus egyházmegyék legtöbbjének elismerését. A magyar lelkipásztori nyelvű gyulafehérvári egyházmegyét mint a legnépesebb romániai római katolikus egyházmegyét a kormány változatlanul elismerte. Ennek bizonyára nem a kommunista kormány magyar lelkipásztori nyelv iránti toleranciája volt az oka, hanem az, hogy a kormány tudta, a legerősebb lelkipásztori egységet kell maga alá gyűrnie (látszatra megegyezéssel!) ahhoz, hogy a katolikus egyházat legyőzze.

A kormány felszólította a katolikus egyházat, hogy nyújtsa be működési szabályzatát, a statútumot. A katolikus egyház nevében, a görögkatolikusokat is képviselve, a kánonjog szabályainak megfelelően Márton Áron készítette el a statútumot. Ezt azonban a kormány, éppen azért, mert a kánonjog szabályait követte, nem fogadta el. Ezután Márton Áron letartóztatásáig tartó huzavonák kezdődtek a statútum ügyében. A megegyezés nem született meg, mert Márton Áron következetesen olyan tervezetet dolgozott ki, amely védi az egyház Krisztustól adott autonómiáját; a kormány elképzeléseit pedig Márton Áron utasította vissza, mert az elvette volna az egyház autonómiáját, és az ateista állam eszköztárába rendelte volna az egyházat.

„… nem lehet változtatni”

Domokos Pál Péter a nevezetes búcsú előzményei között kiemeli: „A Márton Áron által összeállított tervezet a Rómától való függőséget hangsúlyozta. (…) 1949 januárjában a kultuszminiszter elfogadhatatlannak nevezte a katolikusok tervezetét, törölte a pápa főségére vonatkozó pontokat, és kijelentette, hogy a görögkatolikusokat említeni sem lehet, mert nem léteznek. A 45 szakaszból álló statútum 37 szakaszának megváltoztatását kívánták. Próbálták meggyőzni a püspököt, módosítsa a pápára vonatkozó egyházjogi tételeket, hogy létrehozhassák a román nemzeti katolikus egyházat. Márton Áron semmiféle változtatást, módosítást nem írt alá, a felszólításokra csak ennyit válaszolt: az egyház alkotmányának alapvető tételein nem lehet változtatni. Így jött el 1949 tavasza.”

Élőláncot fontak köré

A püspök a bérmautat Gyimesfelsőlokon fejezte be, és indulóban volt a híres somlyói búcsúra. „A nép között az a hír járta, hogy a püspök urat az állam le akarja fogni” – fogalmazott Domokos Pál Péter.

„Hidegségben lakott a Csillag család, amelynek fehér lován a püspök atya a Tatros-völgyében bejött a csíksomlyói búcsúra – írja Jakab László ny. plébános, tb. kanonok, régens A püspök atya hétköznapjai című, 1998-ban megjelent könyvében. – A püspök atya a kíséretét előreküldte, s önmaga a csángó híveivel akart a búcsúra jönni. Akkor még úgy volt, hogy gyalog fog elzarándokolni a pünkösdi búcsúra. (…) A kíséretét is meglepte, amikor a pünkösd előtti szombaton lelkes népi öltözetű fiatalok kísérete mellett megérkezett a búcsúra. Ez a búcsú ez alkalommal a sok zarándok és egyéb bekövetkezett események miatt vált nevezetessé.”

Gál Tamás néhai csíksomlyói főesperes így emlékezett: