Házszentelés az oklándi elhelyezőközpontban

Élmény az esztendő kezdetekor

A karácsonyi ünnepkörben a katolikus nevelők gyakran beszélgettek a gyermekekkel a napok jelentőségéről, a jelképekről, a gyertyáról, a szentelt vízről, a kereszt szertartásbeli jelenlétéről, valamint az áldások lelki tartalmairól. Az épület, a benne lakók, az ott dolgozók, a központ fenntartói, segítői és az odalátogatók mellett a karácsonyfák megáldása különleges jelentőségű volt a gyermekek számára. Megjósolható: nem lesz hosszú életű egyetlen fellelhető szaloncukor sem.

Az ajándékba kapott házszentelési képek egyikét felragasztják majd az ajtófélfára, ennek szövege az Eucharisztia évében Ferenc pápa gondolatát tartalmazza. A kereszt jele, az évszám, valamint a C, M és B betű az évkezdő áldás latin szövegére utal: Christus Mansionem Benedicat!, azaz Krisztus áldja meg ezt a hajlékot.

Elkezdődött a farsang

A szertartást követően alkalmuk nyílt néhány szót váltani a plébánossal és boldog új esztendőt kívánni egymásnak. A következő szentmisei viszontlátás reményével búcsúztak, de nem engedték útjára a lelkiatyát, amíg legalább egy szaloncukrot szobánként nem fogadott el tőlük. Mi széles mosolyú, csillogó szemű gyermekektől köszöntünk el, látszott, mennyire boldogak. Ahogyan lenni szokott, még sok kérdésük akad az áldó nappal kapcsolatosan, de a népi mondást biztosan megjegyezték: „amint a házszentelő pap kiteszi a lábát a kapun, kezdődik a farsang”.