Hazaszeretettel „fűszerezett” Kossuth-kiflik

Mint Benkő Mihály elmondta, úgy érezték, kicsit a házigazdái is az 1848-as marosvásárhelyi megemlékezésnek, hiszen a templomuk a Postarét és a Székely vértanúk emlékművének szomszédságában van.

Szívesen sütöttek az asszonyok

„Január első napjaiban már megosztottuk a gyülekezettel az ötletet, hogy idén vendégeljük meg a Postarétre érkező megemlékezőket Kossuth-kiflivel. A gyülekezet tagjai közül sokan jelezték, hogy szívesen megsütik otthon Kossuth Lajos kedvenc süteményét, ki-ki családi recept alapján.

Ki amennyit tudott

Kedden délután a gyülekezet imatermében éppen csomagolták össze a Kossuth-kifliket.

Mint megtudtuk, volt, aki egy tepsi, de olyan is, aki öt tepsi Kossuth-kiflit hozott, ki-ki ereje és lehetősége szerint. Mindnyájan örvendtek a közös munkának, szeretettel készítették a kis csomagokat.

Receptcsere is volt

Szabó Edit tiszteletes asszony megosztotta azt a receptet, amit ő használt: 18 dkg liszt, 4 tojás, 2 tasak vaníliás cukor, fél tasak sütőpor, 10 dkg vaj, 10 dkg zsír, 20 dkg porcukor, két citrom leve és héja. Az összetevőkből egy piskótát kell sütni, amelyet még sütés előtt cukorral és darált dióval szórunk meg. Ha kihűl, félhold alakúra vágjuk, és máris lehet kínálni.

Mi megkóstoltuk és finom, citromos piskóta volt, tetején pirult dióval.

Honnan ered a recept és a név?

A máig is ismert kifli története Palugyai Jakab Vasforrás nevezetű vendéglőjében kezdődik, ahol a pozsonyi országgyűlési képviselők ebédeltek, és rendszerint kávét és édességet is fogyasztottak. Kossuthnak a legenda szerint nagy kedvence volt a könnyed, citromos piskóta. Később, mikor a politikust az egész országban ismerték, Palugyai elnevezte róla a citromos piskótát, hátha jót tesz majd az üzletnek. A Kossuth-kifli a reformkor egyik legkedveltebb desszertje lett.