Hátizsákos eledelszentelés a desági haranglábnál

A zetelaki nagytemplom előtt húsvét vasárnap reggel hat órakor felszerszámozott lovak várakoztak.

Múlt, jelen, jövő

Az idősebb zetelakiak szerint mindig ez volt az útvonala a húsvétvasárnapi határkerülésnek. Valószínű azért, mert így járható be legkönnyebben a környék, s a határkerülő a szemével azt látja, hogy „lábai elé” kerül Zetelaka megművelendő földje. A zeteváraljai hívekkel történő találkozás Mátyás Gábor, szentszéki tanácsos, plébános kezdeményezése volt, miután Zetelaka leányegyházából megalakult a zeteváraljai egyházközség. Mindannyian egy községhez tartoznak, a hitbéli együvé tartozást így is erősítik.

Varázslatosan szép volt látnunk a feltámadó természeti környezetet, a hűvös tavaszban is lombot és szirmot bontó fákat. Ezekből zöldezték fel a lobogókat is a visszaútra.

A félezernél több résztvevőt a kis desági harang szava és a helybéliek sorfala fogadta. A zarándokokat Mátyás Gábor atya köszöntötte, kiemelve az imaszándékot:

Vallomások

Bíró Ferenc, a zetelaki cserkészcsapat vezetője a változások után újraindított határkerülésre mindig népes csapattal érkezik. Hiszen

Csati Ottó a zömmel sváb Kismarosról, a Duna-kanyarból jött az ünnepre. Bár falujában is nagyon erős és vallásgyakorló a katolikus közösség, „hihetetlennek, csodálatosnak” érezte ezt a „felvonulást”. Lenyűgözte a zeteváraljai atya „keresztény vidámsága” és az, hogy Erdély-szerte, bárhol jártak, valami épül, gazdasági létesítmények vannak és az emberek folyton tevékenykednek, ami hitet és a jövőben gyökerező reményt tükröz, ugyanakkor szeretet – Isten és embertársak irántit. Megjegezte azt is, hogy valószínűleg a legeltetés miatt nincs gaz a székelyföldi réteken, dombhátakon.

További áldott húsvétot!

A közös reggeli mellett kívántak allelujás húsvétot egymásnak a határkerülő falusfelek és vendéglátóik. A határkerülők a nagymisékre értek vissza templomaikhoz.