Vannak olyan települések, amelyek bár nincsenek távol a főúttól, a várostól, mégis rejtőzködnek, csendesek, de mégsem kihaltak, és csak azok ismerik igazán, akik ott laknak vagy onnan származnak. Ilyen a Kerelőszentpálhoz tartozó Magyardellő is, amely

Minden év augusztusában, falunapkor pezsdül meg itt az élet, s így volt idén is, amikor nemcsak Magyardellőt, hanem annak 130 éves református templomát is megünnepelték.

Emlékezni és hálát adni

Főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az ünnepi istentiszteleten Sámuel történetéből emelt ki egy részletet, amikor egy emlékkövet emelt és arra azt íratta: Mindeddig megsegíttet minket az Úr. A lelkész arról beszélt, hogy minden közösség életében fontosak a mezsgyekövek, a határokat jelző emlékeztetők, hiszen ilyenkor lehet visszanézni, hálát adni és bizakodón terveket szőni.

Magyardellőn most arra emlékeztek, hogy mit tett az előttük élő nemzedék abban a korban, amikor Erdélyben mindenhol időtálló épületeket emeltek és intézmények jöttek létre.

A mostani közösség is tudja ezt, hiszen felújította Isten házát, és eljött, hogy hálát adjon az erőért, a segítségért és a kegyelemért Istennek.

Kató Béla úgy értékelte, azért kapott az anyaországból, a helyi önkormányzattól és sok más helyről támogatást temploma felújítására a közösség, mert

A vészmadaraknak nincs igazuk

A csaknem tizenöt éve Magyardellőn szolgáló és élő Csorbai Loránd – csatlakozva a püspök beszédéhez – elmondta, ők nem egy emlékkövet, hanem emléktáblát állítottak a torony alá, amely a 130. születésnapra és a templom felújítására emlékezteti a belépőket.

Kiemelte, a magyar közösség, a magyardellői reformátusság pusztulását jósló vészmadaraknak nincs igazuk, mert

Amikor idekerült, 91-en voltak, idén 102-en tartoznak a magyardellői református egyházközséghez, amelyet 1650-ben említettek először az írásokban, és ahová egy erdélyi püspök, Antal János is tartozott.

Megköszönte mindenkinek, aki anyagiakkal, kétkezi munkával és imádsággal támogatta a templom felújítását, és kiemelte, bizakodón tekintenek a jövő felé, hiszen együtt vallják Sámuellel: