Tölgyesinek lenni büszkeség

A Szülőföldem, édes szülőföldem nevet viselő, immár hatodik alkalommal megrendezett szavalóversenyen tizenhét, többnyire székely ruhába öltözött diák és fiatal vett részt – az elszármazott Brassay Sándor akarata szerint és támogatásával e rendezvény minden évben a nyitánya a Tölgyesről elszármazottak találkozójának. A választott versek mellett mindig szerepel korcsoportonként egy kötelező is, ezeket a verseny ötletgazdája javasolja. Külön érdekessége volt az idei vetélkedőnek, hogy egy helybéli, András Kati néni versét is elszavalták. 120 ezer forintot osztottak szét a versenyzők között, Brassay adományát pedig a Hargita Megye Tanácsától nyert támogatásból vásárolt könyvjutalmakkal sikerült kiegészíteni a péntek délutáni díjazásra.

Találkozás, emlékezés

A ditrói fúvószenekar ébresztette, hívta templomba a tölgyesieket szombaton. Van-e értelme az életnek Tölgyesen és Tölgyestől távol? – ezt a kérdést vetette fel prédikációjában Márton József, a tölgyesiek új lelkipásztora, aki elődjétől átvette és folytatja a Tölgyesről elszármazottak találkozójának szervezését is. „Szeretni és szeretve lenni; az értéket, amit ebben a faluban kaptam, tovább kell vigyem” – határozta meg életcélként a találkozóra összegyűlteknek a római katolikus lelkipásztor. A hívek a templomgondnok által vitt kereszt mögé felsorakozva indultak a temető felé. Az utcasarkon keresztet szenteltek fel. Több mint ötven éve áll itt egy tölgyfakereszt, mely az évek során megrongálódott. Mostanra feljavították, lecsiszolták és újralakkozták, az egykori pléhkorpusz helyére pedig juharfa alapra került egy Krisztus-szobrocska. Az egyházi elöljárókkal együtt imádkoztak a hívek, majd indultak tovább, amint Portik-Hegyi Kelemen főesperes mondta: „Hittel és reménnyel szívünkben emlékezni a másik hazába költözött testvéreinkre.”

Közös ebéd és ígéret újabb találkozásra

Háromszáz személyre főztek töltött káposztát és terítettek az iskolaudvarban. Hely nem maradt üresen, az ebédelés pedig alkalmat adott kulturális műsorra, ünnepi beszédekre, beszélgetésekre és éneklésre is. A felszólalók között volt Csibi László volt alpolgármester is, aki elmondta: „Változások voltak Tölgyesen, egyetlen magyar sincs most a község élén, a döntéshozó testületben is a 13-ból összesen négyen képviseljük a magyarság akaratát, érdekeit. Nem akarok panaszkodni, de nem mindig könnyű itthon, kisebbségi sorsban élni. Ezek a találkozások viszont megerősítenek bennünket, hogy itt maradjunk, s önöket jövőre is hazavárjuk.”

A jövő évi, sorban nyolcadik találkozó szervezése már el is kezdődött, a hazaérkezettek körében formanyomtatványt osztott ki Márton József plébános, hogy az elszármazottak jegyzékét, elérhetőségét bővíthessék, jövőre Tölgyesre még többeket hazahívhassanak.