Autonómiaesélyek 2012-ben és ezután

Borbély Zsolt Attila politológus, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, valamint Sándor
Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke voltak az EMI-tábor zárónapján a
leghangsúlyosabb előadás meghívottai. Lényegében egyetértettek azzal, hogy az autonómiatörekvések érdekében történtek előrelépések, de abban is, hogy tarthatnánk elébb is.

Borbély: a kilencvenes években jobbak voltak a lehetőségek

Már közvetlenül a 89-es változás után megfogalmazódott mint célkitűzés a székelyföldi autonómia
kérdése az akkori RMDSZ-elitben, de már az első pillanatoktól megoszlott az erdélyi magyar
közéleti-politikai elit „autonómistákra” és „politikai asszimiláltakra” – fogalmazott Borbély
Zsolt Attila politológus a székelyföldi önrendelkezéssel kapcsolatos törekvések elmúlt 22 évére
való visszatekintésében. Borbély szerint a magyar vezetők közötti belső harcok mellett a román
államhatalom kényelmesen hátra dőlhetett/dőlhet, hiszen azóta sincs egyetértés. A politikus
értékelése szerint az európai uniós és a NATO-csatlakozás körüli tárgyalások idején volt a legnagyobb esély arra, hogy kemény kiállással külpolitikai nyomást gyakoroljon az erdélyi magyar közösség céljai érdekében a román hatalomra, de ez nem történt meg, az a vonat elment – lényegében az akkori RMDSZ belső vitái miatt. Borbély kifejtette, az 1996-os kormányzati szerepvállalásával egy időben a saját, erdélyi magyar külpolitikai diplomáciát fel is adta az RMDSZ. Ettől függetlenül a nemzetközi figyelemfelkeltést folytatnia kell azoknak a szervezeteknek, akik felvállalják az autonómiatörekvéseket, hiszen nincs más mód a külpolitikai nyomásgyakorlásra – fogalmazott Borbély Zsolt Attila.

Nemzeti minimumot kell elfogadni

Aggasztó a helyzet autonómiaügyben – fogalmazott Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke. Meglátása szerint kezdünk elbizonytalanodni, az erdélyi, székelyföldi magyarság egyre kevésbé hisz
az autonómia megvalósulásában, és emiatt kevésbé is foglalkoztatja. Sokan vannak, akik lehetetlennek tartják, de Dél-Tirolban is ugyanilyen lehetetlennek tűnt annak idején az autonómia megvalósulása – mondta Sándor Krisztina. Az elbizonytalanodás, a hitvesztés okaként azt a tényt nevezte meg, hogy a különböző szervezetek között nincs egyetértés autonómiaügyben. Az EMNT-tisztségviselő szerint a három magyar pártnak, valamint az SZNT-nek és az EMNT-nek egy asztalhoz kellene ülnie és megfogalmazni egy nemzeti minimumot, ami mellett egységesen áll majd ki, közös forgatókönyv szerint dolgozik a cél érdekében mindegyikük. Ha nincs egy nemzeti minimum, akkor nincs is mit egységesen követelni a román államtól, nincs amihez támogatást kérni a nemzetközi szervezetektől.

Izsák: tudjuk, hogy mit akarunk

Nem igaz az az álláspont, hogy Székelyföldön mindenki csak beszél az autonómiáról, de senki
sem tudja, hogy pontosan mi is az – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Izsák leszögezte, az SZNT autonómia statútuma pontosan és világosan tartalmazza azt, hogy mit is jelent a székelyföldi önrendelkezés. Ennek a programnak a megvalósulását célozza meg az SZNT által folytatott önálló diplomácia, amely nemzetközi partnereket keres a törekvések támogatásához, és számos ország vezetésének igyekszik a figyelmét felhívni Székelyföld önrendelkezési küzdelmére. A partnerek, vagyis más autonómista (katalán, baszk) szervezetekkel közösen egy minden tagországra kötelező érvényű, európai uniós rendelkezés elfogadtatását szeretnék elérni, ami a nemzeti régiók számára speciális jogokat, helyi hatásköröket határozna meg. Ehhez legkevesebb egymillió aláírás összegyűjtése kell több uniós országból. Ezért Erdélyen kívül Magyarországon, Szlovákiában, de más országokban is önkénteseket toboroznak.

Nehéz, szociálliberális idők jönnek

Az előadók egyetértettek abban, hogy a körvonalazódó USL-kormányzás alatt nem sok jóra számíthatunk nemzeti ügyekben. Ezidő alatt azonban a nemzeti minimum átbeszélését,
elfogadását kell kivitelezni, és a magyarság körében pedig minden eszközzel erősíteni kell az autonómiaigényt, hogy nagy, akár az utcákra szólítható tömegek sorakozzanak fel mögötte. Erőfelmutatás nélkül ugyanis nincs politikai siker – szögezték le.