HIRDETÉS

 

Ezrek búcsúztak Székelyudvarhelyen Kovács Sándor kanonok-főesperestől

Molnár Melinda 2017. december 29., 18:03

A tekintet nem tudta befogni a szélrózsa minden irányából a sokaságot, amely pénteken a Székelyudvarhely katolikus templomainak összecsendülő gyászhangjától kísérve egybesereglett a Szent Miklós-hegyen. Méltóságteljes és a lelkeket Isten felé emelő szertartáson vettek búcsút Kovács Sándor kanonok-főesperestől, akinek végrendeleti kérése volt, hogy szeretett városában nyugodhassék.

HIRDETÉS

Fotó: Barabás Ákos

Száznegyvenhét paptestvér, a szülőfalu: székelykáliak, korábbi szolgálati helyeinek népes képviseletei, a város és a környék katolikusainak ezrei mellett a kolozsvári és udvarhelyi testvéregyházak, közéleti és politikai képviselők gyülekeztek a templomban illetve a téren. Földi maradványai előtt fejet hajtott Brendus Réka, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, aki Orbán Viktor miniszterelnök részvétüzenetét is tolmácsolta; a romániai evangélikus-lutheránus egyház ötfős küldöttsége, élén Adorjáni Dezső püspökkel; Barabás János, első beosztott kolozsvári konzul, Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője, Tischler Ferenc, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára, a szerzetes- és lovagrendek képviselői és a hívek sokasága. A ravatal mellett kegyeleti őrszolgálatot teljesítettek a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred tagjai.

Gyászmise

A Szent Miklós-plébániatemplomban a szentmisét Jakubinyi György Miklós, a Gyulafehérári Főegyházmegye érseke és Tamás József segédpüspök együtt mutatta be másfélszáznyi oltártestvérükkel.

A zenei szolgálatot a kolozsvári Szent Cecília kórus és zenekar, valamint a székelyudvarhelyi Musica Sacra Kamarakórus, a Psallite és a Iubilate Deo vegyeskarok látták el. A gyászmisén népénekek hangzottak el, valamint Gabriel Fauré: Requiem aeternam; Jean Sibelius: A földön túl és Horváth Márton O, salutaris című kórusművek. A gyászmisét az Erdélyi Mária Rádió élő adásban közvetítette – a kolozsvári területi stúdió szorgalmazója, munkatársa és támogatója előtt tisztelegvén.
Az érsek ebben az évben hetedszer állt paptestvér koporsójánál.

Az elhunyt főpap „a munka mezejéről távozott, ami mindig nagy veszteség a főegyházmegyének”

– hangzott el a főcelebránsi bevezető gondolatban. Arra kérte a főpásztor a testvéreket, hogy imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért.

Fotó: Barabás Ákos

Most is, Sándor testvérünk helyébe nincs aki lépjen. A papszentelések, sajnos csökkent számban, csak júniusban vannak. Utolsó útjára kísérve – a feltámadás biztonságában, nem csak reményében – köszönjük meg a Jóistennek a hosszú papi munkáját, életét, a sok-sok szentségkiszolgáltatást, a napi szentmiseáldozatokat, amelyekből olykor négyet-ötöt végzett.

A sort folytathatnánk mindazzal, ami a pap hétköznapi munkájához, lelkipásztori szolgálatához tartozik. Ha azt mondják, hogy egy újmiséért megéri egy új csizmát elszaggatni, „érdemdús paptestvérünket elkísérni utolsó útjára, megér minden fáradtságot” – nyomatékosította az érsek. A liturgiát lelke üdvéért ajánlották fel. Imában kérve: „Isten tisztítsa meg lelkét a földi élet minden szennyétől.”

A temetési szentmisén Kiss Endre, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet lelki igazgatója mondta az elmélkedést, akit a végrendelkező írásban és szeretettel kért fel erre. Kiss Endre egyike a negyven káplánnak, akiknek hivatása kiteljesedését kísérte szolgálati idején az elöljáró.

Fotó: Barabás Ákos

„Amikor hétfőn este értesültem a szomorú hírről, és erről a felkérésről, első reakcióm az volt, hogy visszautasítom” – vallotta be a szónok. „De aztán eszembe jutott, hogy féléves székelyudvarhelyi gyakorlati évem idején és a hat éves kolozsvári káplánságom alatt, soha nem szerette, ha valaki vonakodott, húzódozott a kihívásoktól, munkától, felkérésektől.

Megbízott bennem, vagyis bízott abban, hogy nem fogom visszautasítani, így hát eleget teszek kérésednek.

Beszédében azokról szólt, akik életutunk bizonyos szakaszain mellettünk-velünk járnak, majd egyenként csendben „kiállnak a sorból. A kanonok-főesperes Urunk születése főünnepének estéjén, csendben elhagyta zarándokló közösségünket és az Élők Istenének színe elé lépett.” (…) Ebben a találkozásban nyer értelmet az életünk és annak minden egyes pillanata.” A küldetés számadásának és az igazi otthonba érkezés ideje ez. Az Isten oldalára, „a másik oldalra való áthívás idején” látjuk meg az Atya hatalmas szőnyegében azt az egyetlen, egyedi fonalat, a színében és nemében egyetlen egyet, melyet a saját életünk illesztett a darabhoz – azt a szálat, amely nélkül hiányos lenne az egész.

Példa

A Teremtőhöz visszatért lelkipásztor első nagy igenjét, Krisztus iránti szeretetvallomását Isten szolgája, Márton Áron előtt mondta ki a papszentelésben, 1972. április 9-én. „Miből készült az a fonal, amelyet december 25-én Isten nagy szőnyegéhez igazított, és amelyért most hálát adunk? Emberségből, nyitott szívből, imádságból, segítőkészségből, Isten és Egyház iránti szeretetből, hűségből, sokszor számunkra fiatalok számára is hihetetlen munkabírásból, a rábízottak és papjai védelméből.

Nyomot hagyott az emberekben mindenhol, ahová az Úr küldte: Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszentgyörgyön, első plébánosi helyén, majd huszonhároméves székelyudvarhelyi szolgálata alatt. Végül Kolozsváron, ahol tíz évig tevékenykedett.”

A szónok hálát mondott azért a sok munkáért, amelyet közösségeinkben végzett és köszönetet fogalmazott mindazoknak, akik az utolsó hetekben őt kísérve, kiváló emberi és paptestvéri szeretetről tettek tanúságot. A Vigasztaló Szentlelket kérte testvérének, Józsefnek és családjának, akik kolozsvári évei alatt mindvégig mellette voltak.

Fotó: Barabás Ákos

Üzenet a maradóknak

„Naponta megélni istengyermekségünk nagy igazságát, fáradhatatlanul munkálni magunk és mások üdvösségét, hitünkkel, szeretetünkkel, megélt hivatásunkkal, mély nyomot hagyni ebben a világban, az emberek szívében, szépen fonni életünk fonalát, hogy majd az Úr behelyezze életünk végén oda, ahová tartozik. Üzeni azt is, hogy

életünk túl rövid ahhoz, hogy ragaszkodjunk megbántottságunkhoz, haragunkhoz, bűneinkhez. Éljünk világosságban, ahogy az a nappal fiaihoz illik. És főleg becsüljük meg egymást!

– összegezte Kiss Endre.

Gyászbeszédek

Orbán Viktor miniszterelnök részvét üzenetét Brendus Réka, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese tolmácsolta. „Hálásak vagyunk, hogy ő egész életével a templom és az iskola ügyét szolgálta, hiszen az Isten üzenetének továbbadásán túl a magyar identitás megőrzését is kötelességének tekintette.

Felelős igehirdetőként nemcsak a vallásos élet színtereit óvta és újította fel, hanem a magyarságot megtartó kulturális intézményrendszer kibővítésén is fáradozott.

Az üzenet zárasaképpen Magyarország miniszterelnöke őszinte együttérzését fejezte ki a főegyházmegyei hatóság felé, az erdélyi katolikus híveknek pedig sok erőt kívánt.

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke az egykor hitoktató plébánosának a biztatására emlékezett vissza: „minden rendszer mulandó, de az egyház örök”. Bibliai képekkel ábrázolva jó pásztorként, elöljáróként, építőként emlegette. Akinek legfontosabb feladata Jézus követése, nyájának dús legelőkre vezetése és egybentartása volt – a kommunizmus ideje alatt is. Nem önmagát képviselte, hanem Krisztust, és az egyházát, a hívők közösségét. Az elnök polgármesterként tapasztalta a Székelyudvarhelyen időben elvégzett és hatékony visszaszolgáltatások eredményét. Ma nyilvánvaló, hogy az egyházi ingatlanok biztonságban annak, ahol civilizált körülmények között élhetik a gyermekek és a fiatalok egyházi életüket, és ahol nem kell aggódnunk az egyházi oktatás miatt.

Fotó: Barabás Ákos

Kovács Pál, a Szent Miklós Egyházközség főgondnoka két elköszönést élt meg: az elsőben, a Kolozsvárra indulásban benne volt a viszontlátás reménye. A mostani földi elválásban pedig a másik létbeli találkozás hite rejlik.

Czikó László, csíkszentgyörgyi születésű, napjainkban Csíktaplocán szolgáló plébános Kovács Sándor első plébánosi helyének közössége nevében mondott köszönetet szolgálatáért, illetve azon paptestvérei nevében, akiknek a hivatáshoz vezető útját egyengetve, oltárhoz kísérte őket.

Puskás Bálint, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke, máltai lovag lelki vezetőjüket gyászolván mondott hálát azért, hogy sok hasonló megbízása és vállalása mellett igent mondott egykor a felkérésre, illetve, hogy végig mellettük állt.

László Attila, a Szent György egyházközség plébánosa az elbúcsúzás szertartása előtt kiemelten köszönte meg a nagyszámú ministráns jelenlétét. Kovács Sándor lelkipásztor legnagyobb örömei közé tartozott, a népes ministránscsoportok oltár körüli szolgálata.

Utolsó földi útjára és a templom szomszédságában lévő nyugvóhelyre elkísérni csak annyian tudták, ahányan bezsúfolódhattak a temető első részére. A gyászolók nagyobbik hányada néma főhajtással állt a sírkert bejáratánál, és pillantással kísérte a szeretett és tisztelt főpap földi maradványait.

Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS