Ezrek búcsúztak Székelyudvarhelyen Kovács Sándor kanonok-főesperestől

– hangzott el a főcelebránsi bevezető gondolatban. Arra kérte a főpásztor a testvéreket, hogy imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért.

A sort folytathatnánk mindazzal, ami a pap hétköznapi munkájához, lelkipásztori szolgálatához tartozik. Ha azt mondják, hogy egy újmiséért megéri egy új csizmát elszaggatni, „érdemdús paptestvérünket elkísérni utolsó útjára, megér minden fáradtságot” – nyomatékosította az érsek. A liturgiát lelke üdvéért ajánlották fel. Imában kérve: „Isten tisztítsa meg lelkét a földi élet minden szennyétől.”

A temetési szentmisén Kiss Endre, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet lelki igazgatója mondta az elmélkedést, akit a végrendelkező írásban és szeretettel kért fel erre. Kiss Endre egyike a negyven káplánnak, akiknek hivatása kiteljesedését kísérte szolgálati idején az elöljáró.

Beszédében azokról szólt, akik életutunk bizonyos szakaszain mellettünk-velünk járnak, majd egyenként csendben „kiállnak a sorból. A kanonok-főesperes Urunk születése főünnepének estéjén, csendben elhagyta zarándokló közösségünket és az Élők Istenének színe elé lépett.” (…) Ebben a találkozásban nyer értelmet az életünk és annak minden egyes pillanata.” A küldetés számadásának és az igazi otthonba érkezés ideje ez. Az Isten oldalára, „a másik oldalra való áthívás idején” látjuk meg az Atya hatalmas szőnyegében azt az egyetlen, egyedi fonalat, a színében és nemében egyetlen egyet, melyet a saját életünk illesztett a darabhoz – azt a szálat, amely nélkül hiányos lenne az egész.

Példa

A Teremtőhöz visszatért lelkipásztor első nagy igenjét, Krisztus iránti szeretetvallomását Isten szolgája, Márton Áron előtt mondta ki a papszentelésben, 1972. április 9-én. „Miből készült az a fonal, amelyet december 25-én Isten nagy szőnyegéhez igazított, és amelyért most hálát adunk? Emberségből, nyitott szívből, imádságból, segítőkészségből, Isten és Egyház iránti szeretetből, hűségből, sokszor számunkra fiatalok számára is hihetetlen munkabírásból, a rábízottak és papjai védelméből.

A szónok hálát mondott azért a sok munkáért, amelyet közösségeinkben végzett és köszönetet fogalmazott mindazoknak, akik az utolsó hetekben őt kísérve, kiváló emberi és paptestvéri szeretetről tettek tanúságot. A Vigasztaló Szentlelket kérte testvérének, Józsefnek és családjának, akik kolozsvári évei alatt mindvégig mellette voltak.

– összegezte Kiss Endre.

Gyászbeszédek

Orbán Viktor miniszterelnök részvét üzenetét Brendus Réka, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese tolmácsolta. „Hálásak vagyunk, hogy ő egész életével a templom és az iskola ügyét szolgálta, hiszen az Isten üzenetének továbbadásán túl a magyar identitás megőrzését is kötelességének tekintette.

Az üzenet zárasaképpen Magyarország miniszterelnöke őszinte együttérzését fejezte ki a főegyházmegyei hatóság felé, az erdélyi katolikus híveknek pedig sok erőt kívánt.

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke az egykor hitoktató plébánosának a biztatására emlékezett vissza: „minden rendszer mulandó, de az egyház örök”. Bibliai képekkel ábrázolva jó pásztorként, elöljáróként, építőként emlegette. Akinek legfontosabb feladata Jézus követése, nyájának dús legelőkre vezetése és egybentartása volt – a kommunizmus ideje alatt is. Nem önmagát képviselte, hanem Krisztust, és az egyházát, a hívők közösségét. Az elnök polgármesterként tapasztalta a Székelyudvarhelyen időben elvégzett és hatékony visszaszolgáltatások eredményét. Ma nyilvánvaló, hogy az egyházi ingatlanok biztonságban annak, ahol civilizált körülmények között élhetik a gyermekek és a fiatalok egyházi életüket, és ahol nem kell aggódnunk az egyházi oktatás miatt.