Etnikai „munkaburok”: jellemző, hogy magyar magyart alkalmaz a kommunikációs gátak elkerüléséért

Míg 2008-ban a megkérdezett 15–29 év közöttiek 40 százaléka vallotta azt, hogy tökéletesen beszéli a román nyelvet, addig 2013-ban 26,2 százalékuk vallotta ugyanezt. 2008-ban 17,6 százalékuk azt válaszolta, hogy nem beszél nagyon jól, de az esetek többségében meg tudja értetni magát, 2013-ban viszont már 28,8 százalékuk válaszolta ugyanezt.

Sok erdélyi magyar fiatal elsődleges szempontja a munkahely kiválasztásánál a magyar nyelvű környezet, nem pedig a vonzóbb bérezés vagy karrierlehetőség. Sokan tartanak attól, hogy nem tudják megfelelően érvényesíteni saját álláspontjukat román nyelven, ezért inkább magyar munkaközösséget választanak.

„Nagyon kevés román barátom van, de akad. A Sapientia egyetemen mindenki magyar, itt megvan egy közösség, amely elszigetelődik a román közösségtől. Nem is járok román rendezvényekre. Tudom, hogy vannak jó IT-s állások magyar munkaközösséggel, így ha végzek, biztosan jelentkezni fogok egy ilyen helyre” – vallotta be a Székelyhonnak Zoltán, aki sapientiás diákként éli mindennapjait Marosvásárhelyen.

Ezt támasztja alá Geambașu Réka is az informatikai vállalkozókkal készült interjúiban, ahol többen arról számoltak be, hogy magyar fejlesztőket olcsóbban lehet alkalmazni, mert közülük sokak számára fontos, hogy anyanyelvi környezetben dolgozzanak.

– idézi Csata Zsombor Geambașu Réka kutatásából. Alátámasztja ezt az a marosvásárhelyi programozó is, aki elmesélte nekünk, milyen nyelven zajlanak a megbeszéléseik. „A marosvásárhelyi irodában kevés román van, ha vegyesen vagyunk gyűlésen, akkor általában angolul beszélünk, kisebb gyűléseknél, például projekt- vagy csapatszintűeknél, ha jelen van román anyanyelvű kolléga is, akkor románul tartjuk, ha van magyar meg románon kívül más nyelvű is, akkor meg ugyancsak angolul” – magyarázta el kérdésünkre a programozó.

Csata Zsombor kutatása arra is rámutat, hogy azokon a településeken, ahol körülbelül fele-fele arányban vannak többségiek és kisebbségiek – ilyen például Marosvásárhely –, a kapcsolatok szerepe felértékelődik a munkahelyi pozíciók és a jövedelmek szempontjából:

A román kapcsolatok máshol (szórványban vagy Székelyföld tömbmagyar részein) kevésbé „értékesek”, a magyar–magyar kapcsolatok mindenütt fontosak. De mivel a magyar munkavállalók román nyelvi kompetenciái egyre rosszabbak, ez a románokkal való kapcsolatépítésre is negatívan hat, pedig az egy fontos erőforrás lehet az érvényesülésben – állítja a szociológus.

Nyitottabbnak hat egy kétnyelvű vállalkozás

Munkaadói szempontból is fontos szerepe van a csökkenő nyelvtudásnak. Marosvásárhelyen a legtöbb munkahelyen még mindig tabunak számít a kétnyelvűségről, etnikai vagy nyelvi kérdésekről beszélni. Jól bizonyítja ezt az a tény is, hogy gyakorta a magyar vállalkozók inkább magyar anyanyelvűeket vesznek fel – ezzel viszont esetleg elesnek olyan munkavállalóktól, akik szakmailag jobbak. Ugyanígy román munkahelyeken érvényesülhet egy kontraszelekció, hogy nem a legjobb magyar munkavállalók kerülnek oda, hanem azok, akik jól tudnak románul.

Nagy Szabolcs és testvére pár évvel ezelőtt egyedi ötlettel állt elő: Marosvásárhelyen egy Angliából hozott emeletes buszban alakítottak ki kocsmát. Azóta módosult ugyan a hely, de vendégeik szinte egyáltalán nem változtak, főként visszajáró klienseik vannak, akiknek nagy része magyar, ennek ellenére nyitott a kétnyelvűségre.

– vallotta be Nagy Szabolcs, a vállalkozás egyik tulajdonosa. Kérdésünkre, hogy figyelembe veszik-e a munkavállaló anyanyelvét, ha alkalmazniuk kell valakit, határozott igen volt a válasza, mivel vendégeik többsége magyar, ezért fontosnak tartják, hogy beszéljen magyarul.

A nyelvtudás tehát meghatározó a karrierorientációban, illetve a munkaadói-menedzseri döntésekben, még akkor is, ha sok munkahelyen tabunak számít a nyelvi kérdésekről beszélni.