Egyre kevesebben vannak, mégsem adják fel: új lendülettel építkeznek a dicsőszentmártoni reformátusok

Köblös Lehel fiatal református lelkésszel a javításra szoruló református templomban beszélgettünk.

A lelkész tavaly júliustól szolgál a gyülekezetben, már otthonosan mozog és felszabadultan mesél.

A statisztikák mást mondanak

Amikor a lélekszámról kérdezzük, azt mondja, hogy

Mint a lelkész kifejti: lehetséges, hogy ezek egy része a környező magyar falvakhoz tartozik egyházilag, de az sem kizárt, hogy reformátusnak van keresztelve és most nem gyakorolja a vallását, nem tartozik sehova. Köblös Lehel szerint a családlátogatás, a tömbházakban élők felkeresése, feltérképezése során lehetne megszólítani, esetleg közelebb vonzani azokat, akik, bár reformátusok, de nem tartoznak a helyi gyülekezethez. Erre is sort szeretne keríteni, de egyelőre a különböző gyülekezeti alkalmak megszervezésén, gyarapításán dolgozik, a meglevő közösség összefogásán.

Az egyháztagok nagy többsége nyugdíjas, szinte teljes mértékben hiányzik a 40–50-es korosztály, ezért elég kevés a gyermek, fiatal is. Ez utóbbiakat többek között gitár- és furulyaórák segítségével is szeretné a templom közelébe vonzani.

Van segítség

Köblös Leheltől megtudtuk, hogy október elsejétől új kántora van a gyülekezetnek: Ferenczi Zsolt Norvégiából telepedett haza és Marosvásárhelyen él. Neki most alakítanak ki kántori lakást, hogy helyben lakhasson, és még jobban be tudjon kapcsolódni a gyülekezeti életbe.

Mivel a két épület össze van kötve (jelenleg befalazott ajtókkal), a földszinten és az emeleten is (a templom karzata a volt felekezeti iskola felső emeletével), azt szeretnék, hogy a volt iskolában egy többrendeltetésű gyülekezeti termet alakítsanak ki. Ezeket a beruházásokat pályázati pénzalapokból szeretnék elvégezni, egyelőre a tervek előkészítésével foglalkoznak.